46.rész

Sziasztok, meghoztam az új részt.(: Tudom,hogy már rég hoztam részt,de gondjaim akadtak,de most,hogy megoldottak így íme meghoztam az új részt. Igen tudom,hogy elég rövid lett,de mindennek meg van az ideje,majd úgyis meglátjátok,meg így azért izgalmasabb szerintem.(: Meg ez által tudok gondolkodni új eseményekről és dolgokról,hogy még jobban feldobjam a történetet.De mindent a maga idejében addig is jó olvasását kívánok az új részhez, és a lehetséges helyesírási hibákért előre bocsánatot kérek.(:

46.rész

Mosolyogva és a boldogságtól feltüzelve léptem ki az ajtón mikor a mosolyom lecsordult az arcomról. Magam előtt megpillantottam Harry-t. A lélegzetem is elállt, fogalmam sem volt, hogy mit keres itt.
- Szia Jess. - mosolyogva jött oda, hogy puszit adjon, de én elhúzódtam tőle.
- Mit keresel itt?! - haragos hanggal szóltam hozzá.
- Hát te kérted, hogy jöjjek el veled és itt vagyok.
- Csak tudod az a gáz, hogy nem azt kértem, hogy a végére gyere el, hanem, hogy végig légy velem, de úgy bár ti próbáltok ma vagyis hmm mégse mert Louis mindent elmondott.
- Jó hát én úgy emlékeztem, hogy ma próbálni fogunk.
- Khm. - szólt Louis.
- Igen.- mondtam.
- Harry nem akarlak leégetni, de pont tegnap beszéltük a többiekkel, hogy majd csak holnap után próbálunk tehát holnap. - én Harry-re néztem, láttam rajta, hogy beégve érezte magát.
- Szóval Harry akkor mi dolgod volt? - kérdeztem.
- Ja ez az amaz, semmi..
- Aha igen persze. Tudod ez fájt, hogy minden más fontosabb neked mint én, sőt még hazudsz is nekem. Ezt azért nem képzeltem volna rólad.
- Jaj Jess most mit izélsz, a munkát is én kerestem meg neked tehát inkább lehetnél hálásabb mint, hogy itt drámáz. Most nem akartam veled lenni ez van ezt kell szeretni, nem vagy már kis lány, hogy kísérgesselek .- flegmán vágta oda nekem. Én ezen felhúztam magam és pofon vágtam.
- Menj a francba.- és kiviharoztam az épületből könnyes szemekkel. Nem sokkal később Louis futott utánam, pár sarokkal arrébb utol ért. Egy padon ültem, és leült mellém.
- Harry ugye nem követett?
- Nem,dehogy elment.
- Akkor jó.
- Jól vagy?
- Persze semmi baj. - könnyeimet letörölve válaszoltam.
- És, hogy sikerült a meghallgatás meg a fotózás, ha megkérdezhetem?
- Jaj képzeld el minden jól ment, felvettek a képek meg megfognak jelenni az újságban holnap.
- Naa ez jó hír. De most gyere menjünk haza.
-De nem akarok. Inkább sétáljunk egyet úgyis akartál valamit mondani emlékszel?
- Ja igen tényleg.
- Akkor mehetünk?
- Persze.
Így elindultunk sétálni.

***

Egy parkba tértünk be, kerestünk egy padot és leültünk és beszélgettünk tovább.

E közben a fiúknál:

Liam-men volt a takarítás feladata, a szobákkal kezdte. Harry szobája volt a legközelebb az ő szobájához így azzal kezdte.

***

Mikor már majdnem végzet, akkor az ágy alatt talált egy tanga bugyit. Nagy kikerekedett szemekkel nézett. Pont akkor lépett be Harry.
- Hát te Liam?
- Én is kérdezem, hogy ez mi Hardy?! - mutatta a bugyit Harry felé.
- Ja hát izé Jessie-é.
- Nem tudsz nekem hazudni, egy Jessie itt se volt, kettő mikor hazudsz elpirulsz és most is el vagy tehát kié ez a bugyi?!
- Francba, hogy nem lehet neked hazudni.
- Szóval?!
- Hát izé Kendall-é.
- Az ki?
- Prosti. - és lehajtotta a fejét.
- Hogy mi van?!
- Igen egy prostié, lefeküdtem vele na.
- De mér?
- Mert Jessie még mindig nem akar szexet én meg már régóta kanos voltam és szükségem volt már rá.
- Nem szégyelled magad?!
- Nem. Sőt nagyon jó volt. - pimaszan mondta.
-Te nem Harry vagy, tudod mit szólj, ha vissza tért a régi Harry mert ez az új Harry nem tetszik na csá. - és ledobta a bugyit a földre és becsapta az ajtót maga mögött. Harry leült az ágyra és elkezdet magában nevetni. Mint, ha mise történt volna.

A parkban:

- Figyelj Jess tudom, hogy ma sok mindent történt veled, de valamit el kell mondanom, mert ha nem most mondom el akkor semmikor se fogom tudni. - fogta meg Louis a kezemet.

- Igen figyelek.
- Emlékszel mikor Londonba érkeztettek és zuhogott az eső?
- Igen.
- Nos én azóta ismerlek.
- Ez, hogy érted?
- A repülőtéren én is ott voltam csak álcáztuk magunkat a fiúkkal.
- És ezzel mit akarsz mondani?
- Azt, hogy én akkor ott.....

45.rész

Sziasztok! :D Ismét új résszel jelentkezem,eléggé belelendültem az írásba így itt az új rész. :D A lehetséges helyesírási hibákért előre bocsánatot kérek.(: Jó olvasást kívánok! (:

FIGYELEM!

A következő rész csak  18 feletti korosztály számára ajánlott!  Megtekintését,olvasását csak saját felelősségre!

45.rész

Reggel 7-kor ébresztett a telefonom, én elég kómás fejjel kászálódtam ki az ágyból. Lucy és Kenny még szuszogtak az ágyban. Elvánszorogtam a fürdőig, belenéztem a tükörbe és egy eléggé csapzott fej nézett vissza rám. Egy csöppet talán meg is ijedtem magamtól. A fejemen a hajamat még az oroszlán is megirigyelte volna, hiszen úgy nézett ki mint egy oroszlán sörény. Így neki álltam kifésülni, hát mit ne mondjak, de megtéptem magamat a fésű segitségevél szokásomhoz híven. Miután a hajamat megszabadítottam a kócoktól, felkontyoltam. Arcot és fogat mostam, utána egy pici sminket dobtam a szememre egy kis szempillaspirállal  megfűszerezve. A szekrényemhez mentem, kinyitottam. Rengeteg ruhám van, de még se tudtam, hogy mit vegyek fel így megfogtam az összes ruhát ami a fogasaimon volt és kiszórtam az ágyamra. Elkezdtem válogatni. Ez nem jó, ez már régi, ez kicsi, ez még nagy, ez nem tetszik, ezt nem szeretem. Közben ledobáltam őket a földre amit nem találtam jónak. Mikor már azt hittem, hogy semmi alkalmasat se találok, a kezem közé akadt egy édes kis szoknya se hosszú se rövid nem volt. Tetszett és az alkalomra jónak is találtam így félre raktam. Már csak egy felsőt kerestem hozzá, amit szint úgy megtaláltam. A többi ruhát csak beszórtam vissza a szekrénybe. Levetköztem és pont akkor csöngettek, gyorsan a köntösömet magamra kaptam és lementem ajtót nyitni. Louis volt az.

- Hát te Louis picit nem vagy korai?
- De igen, de gondoltam inkább előbb jövök minthogy kések. Ezt neked hoztam. - és egy cuki kis  virágcsokrot nyújtott át.  

- Köszönöm, de nem kellett volna. Gyere csak beljebb.
Gyorsan vízbe raktam a virágot egy vázában.
- Felöltözök és jövök, addig foglalj csak helyett.
Vissza mentem a szobámba és gyorsan felöltöztem és a szerelésemhez egy édes topánkát vettem fel. A táskámat felkaptam és leindultam. Mikor leértem a nappaliba Louis szemei kikerekedtek, mikor meglátott.
- Nagyon jól nézel ki Jess. - én csak elpirultam.
- Ugyan. - közben a modellügynökséget tárcsáztam. Megkérdeztem, hogy hova kell menni. Miután ez is megvolt, elindultunk Louis-sal.

Harry szemszöge:

Igen lehet, hogy nem kellett volna Jessie-nek hazudnom, de mégse mondhattam meg, hogy mire készülök. Meg különben is kedvem se sok van, hogy kísérgessem őt ide-oda. Már elég nagy ahhoz, hogy egyedül intézze az ügyeit. A konyhába belépve Zayn-nel találtam szembe magam.
- A többiek?
- Mindenki a dolgán lassan én is megyek.
- Louis is? Hisz tudtommal neki ma semmilyen dolga se lett volna.
- Igen. Elkísérte Jessie-t.
- Hogy mi? - csodálkozva kérdeztem.
- Jól hallottad na, de én megyek. Szia.
- Csá.
Tehát, ha Louis elkísérte Jess-t, akkor Jessie tudja, hogy hazudtam. Hú ez így nem lesz jó. Na mindegy majd valahogy kimagyarázom magam, abban úgy is jó vagyok. Ekkor csöngettek. Már épp ideje volt, hisz tudtam jól, hogy ki az. Ajtót nyitottam.
- Hellóka Harry cica.
- Végre ide értél Kendall. Már hónapok óta ki vagyok éheztetve.
Igen jól gondoljátok egy hivatásos prostit hívtam magamhoz. Tudom, hogy nem szép dolog, de mivel Jessie nem elégít ki így kénytelen voltam és mivel senki sincs itthon így kihasználom az alkalmat. Felmentünk a szobámba és egyből Kendall-nek estem. Nem bírtam tovább türtőztetni magamat. Lesmároltam, közben a fenekét fogdoztam a mini szoknyája alatt. 

 Levette a pólómat a nadrágomat kigombolta is letolta én meg kiléptem belőle. A nyakamat harapdálta közben a férfiasságomat markolászta a boxeremen keresztül. Éreztem, hogy a keze alatt kezd megkeménykedni a szerszámom. Puszikkal haladt lefele egészen a boxeremig, amit letolt és a szerszámom rá állt. Teljesen merev volt. Megfogta és a kezét mozgatni kezdte rajta, verni kezdte. Én becsukott szemekkel élveztem a kényeztetést. Egyszer csak nedvességet éreztem az álló dákómon, a szájjával kényeztetett és a nyelvével nyalogatott. Mennyei érzés volt, amit már régóta nem éreztem. Megfogtam a fejét és a csípőmet mozgatni kezdtem előre és hátra. Utána felhúztam magamhoz és az ágyra löktem. 

 Lehúztam róla a szoknyáját és levettem a melltartóját, a nyakát puszilgattam, harapdáltam. Így haladtam lefele, a melleit markolászni kezdtem és a mellbimbóját meg is nyalogattam sőt be is kaptam. Közben a lába között a bugyiján keresztül simogattam a nőiességét. Puszikkal haladtam lejjebb a lába közé benyaltam és levettem a bugyiját. A lábait széjjel húztam és benyaltam közéjük. Istenien nedves volt már, így csak nyaltam és nyaltam a csiklóját. Két ujjamat fel is dugtam neki és elkezdtem ujjazni, ő csak hangosan nyögött és élvezte a dolgokat. Utána behatoltam, tövig benyomtam a f*rkamat. Isteni volt. Tolni kezdtem kőkeményen és egy idő után elmentem. Kihúztam a f*rkamat és a hasára élveztem. Felkeltem és öltözködni kezdtem, Kendall is így tett. Mikor kiabálást hallottunk a földszintről.
-Harry itthon vagy? - Liam volt az.
A vér is meghűlt bennem. Azt se tudtam, hogy mit csináljak Kendall-t gyorsan kifizettem és a szekrénybe bújtattam. Pont jókor mert Liam lépett be a szobámba.
- Egyedül vagy?
- Persze. Miért kivel lennék?
- Ja csak úgy hallottam mint, hogy , ha valaki itt lenne.
- Ugyan dehogy csak én vagyok.
- Jól van akkor. Na én a garázsban leszek rendet rakok ott.
- Jól van. - és Liam kiment.
Én kieresztettem Kendall-t a szekrényből a bejárati ajtóhoz kísértem.
- Köszi mindent Szia. - és becsuktam előtte az ajtót, ő meg elment.
Ez meleg helyzet volt, azt hittem, hogy most lebukom, de szerencsére nem. Most, ha azt kérdezitek, hogy nincs-e bűntudatom, akkor az a válaszom, hogy nincs. Tudom, hogy ez nem szép dolog, de amiről Jessie nem tud az nem fáj neki.

Jessie szemszöge:

Pontban 9-kor érkeztünk meg a modellügynökségre. Az ajtó előtt megtorpantam, nem mertem bemenni. Louis rám nézett.

- Mi az?

- Félek. -  remegő hangon válaszoltam.

- Mitől?

- Hogy nem leszek elég jó, hiszen nézzél csak rám nálam ezerszer jobbak is vannak az utcán. 

- Ugyan, Csodálatos vagy és nincs mitől félned, veled leszek. Jó? - én csak bólogattam és elindultam az ajtó felé, aminek a kilincse aranyból volt persze nem igazi aranyból amolyan giccs szerűség volt. Az ajtó felett egy paraván szerűség volta, ami általában a hotel ajtók felett is szokott lenni. Félve, de bementünk Louis-sal. Nagyon tágas helyiség volt, és persze szép is volt. Az információs pulthoz oda mentünk.

- A válogatásra tetszetek jönni? - egyből kérdezte a nő.

- Igen.

- Akkor arra tessék, és ezt legyen szíves kitölteni. - és a kezembe nyomott egy kérdőívet. Louis-sal egy hosszú folyosóra fordultunk, rengetegen voltak rajtam kívül. Egy üres asztalhoz leültünk és kitöltöttem a kérdőívet. Aztán vártunk.

***

Hosszas várakozás után végre én következtem. Behívtak, Louis nem jöhetett be, így addig ő kint várt még én bent voltam. 

- Jó napot. - köszöntem.

- Önnek is, nos én Elis van Gogh vagyok Holland dívatervező, igaz, hogy még csak kezdő a csapatom és én saját magam is, de épp ezért jöttünk el Londonba, hogy beindítsuk az üzletünket. Áh látom kitöltötted a papírt akkor el is kérném. - és elvette tőlem. Én addig fürkésző szemekkel néztem Elis-t nagyon szép nő volt olyan 27 éves lehetett körülbelül, ha nem több. Gyönyörű szép hosszú szőke haja volt és azok a szép ragyogó szemei. Ő közben hosszas átnézés  utána így szólt hozzám.

- Ön Jessie teljesen alkalmas a munkára, így fel van véve, de előtte egy két képet csinálunk, hogy megnézzük hogyan is fest a fotókon. 

- Má.. már mint most? - csodálkozva néztem rá.

- Igen, persze mikor máskor.

- Elnézést, de én nem készültem fotózásra.

- Nem is baj pont az a lényege, hogy váratlanul, hogyan oldja meg a feladatot. 

- Ő.. rendben. De előtte egy percre kimehetnék? 

- Persze. -  és kimentem Louis-hoz.

- Képeket akarnak csinálni rólam most és én nem állok készen.

- Dehogy is nem, ügyes vagy te. - és egy puszit nyomott az arcomra Louis. Így újult erővel vissza mentem és egyből átöltöztettek, kisminkeltek és máris neki álltunk a fotózásnak ugyanis a díszlet az már készen volt. Jó pár kép készült rólam. 

Miután végeztünk, vissza öltöztem az én ruhámba.

- Nos meg is volnánk Jessie. Nagyon jól mutat képeken így, ha elfogadja fel van véve.

- Persze, hogy elfogadom. Nagyon szépen köszönöm. - vigyorogtam mint egy tejbetök.

- Ezek a képek holnap meg is jelennek. A fizetésről majd beszélünk, és majd hívom, hogy mikor fáradjon be hozzánk és majd mindent megbeszélünk. 

- Rendben köszönöm. Viszont látásra.

- Viszlát. 

Mosolyogva és a boldogságtól feltüzelve léptem ki az ajtón mikor a mosolyom lecsordult az arcomról. Magam előtt megpillantottam... 

44.rész

Sziasztok! :D Nagy kihagyás után ismét írni kezdtem,így folytatom a blogomat. Remélem nem tűntetek el és nem felejtettek el teljesen.:/ Tudom jól,hogy utoljára 2013-ban hoztam új részt, ez azért volt,mert a suli minden időmet és erőmet elvette,de mivel itt van a nyár így ezerrel hajtani fogok a jobbnál jobb részekkel és elsősorban nektek másodsorban magamnak. Mivel az írásban teljes tudok lenni,szabadjára tudom engedni a gondolataimat és a vágyaimat. Nagy örömmel írok,mivel tudom,hogy titeket olvasóimat érdekel az amit írok. Nem felejtettelek el titeket,ne hogy azt higgyétek. (: <3 Így nektek és a nyárnak az örömére meghoztam a következő részt. De előtte szeretném közölni,mivel ez egy történet így kitalált ez érthető,így egyértelmű,hogy írhatok bele nem létező dolgokat,amiket én találok ki legyen bármiről szó. Ezt szeretem volna tisztázni.  :D A lehetséges helyesírási hibákért bocsánatot kérek előre is. Na de a történethez jó olvasást kívánok! :3

44.rész.

Jessie szemszöge:

A konyhában tevékenykedtem tovább miközben Louis-on járt a fejem. Vajon mit akarhatott? Fogalmam sincs, de az biztos, hogy valami fontosat akart mondani, hisz láttam a szemében. Miközben ezen agyaltam csengettek. Kinyitottam az ajtó, Harry volt az. Egy csókkal köszöntettük egymást, aztán felmentünk a szobámba, hisz már a vacsorával készen voltam. Leültünk az ágyra.
- Van egy jó hírem, vagyis remélem, hogy tetszeni fog az amit mondok. - Harry széles mosollyal mondta.
- Na ki vele?
- Képzeld ma felhívtak egy modell ügynökségtől.
- És mi van vele?
- Hát emlékszel azt, mondtad, hogy, ha tudok akkor segítsek munkát keresni, és hát találtam.
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy én modell legyek?!
- De igen.
- Ne nevettessél már.
- Miért ne?!  Hisz megvannak hozzá az adottságaid. De, ha nem érdekel akkor hagyjuk, pedig sokat fizetne.
- Egy próbát megér, de csak mert szükségem van a pénzre.
- Na szóval akkor mondom a részleteket, egy lányt keresnek, különböző újságok meg címlapok főoldalára. Holnap lenne a válogatás ráadásként itt Londonban lenne, tehát nem kellene messzire se menned. Nem olyan régen vágtak bele a szakmába és pont ezért keresnek különleges, szép lányokat, akiket lehet jól fotózni öltöztetni stb. és én rád gondoltam. Na?
- Nem tűnik rossznak egy próbát megér.
- Na ez a beszéd akkor holnap reggel 9-re várnak, és itt a névjegykártyájuk a telefon számukkal. - nyújtotta felém
- Oké, és esetleg nem tudnál elkísérni? - reménykedve néztem rá.
- Hát nem hiszem, mert a fiúkkal reggel 8-tól próbálunk, tudod jövő héten koncertünk lesz.
- Ja igen tudom. - flegmán válaszoltam.
- Na de ne legyél ilyen. Tudod mire gondoltam?
- Hallgatlak.
- Mi lenne ha most egy picit hancúroznánk.
- Ja, hogy te csak ezért jöttél?!
- Nem,csak már egy jó ideje együtt vagyunk és hiányzik már a szex na. - határozottan jelentette ki.
- Pasi vagy mit is várhattam volna tőled, téged csak a farkad érdekel, hát tudod mit húzzál most el. - felemelt hanggal válaszoltam.
- Jessie te nem is szeretsz, mert ha szeretnél akkor már rég lefeküdtél volna velem.-és felugrott az ágyról mérgében.
- Hát tudod a szeretet nem abban nyilvánul meg, hogy minden nap dugunk, hát ha azt hiszed, hogy nem szeretlek, akkor most hord el magadat innét.
- El is megyek. Na csá.
- Csá. - maga után bevágta az ajtót.
Mi az, hogy én nem szeretem hát mit képzel magáról. Ha így gondolja, akkor forduljon fel. Ilyenkor érzem úgy, hogy minek is jöttem vele össze. Az igaz, hogy tiszta szívemből szeretem, de mikor nem ért meg engem, olyankor nagyon nem bírom. Lehet,hogy el kéne neki mondanom az igazat, de azt nem lehet félek, hogy nem értené meg, na meg a helyzetem se. Egyszer úgy is el kell neki mondanom, mert nem húzhatom ezt a végtelenségig, hogy nem fekszem le vele. Ekkor kopogtattak az ajtómon. 

- Szabad. - mondtam. Elena dugta be a fejét.

- Bejöhetek?

- Hiszen már bent vagy nem?

- Figyel Jess ne haragudj rám, tudom, hogy megígértem, hogy együtt jövünk haza és ennek ellenére nem így lett. - közben bejött a szobámba és leült mellém az ágyra.

- Elena szerintem ennél nagyobb gond és volt nem?

- Az, hogy a lányokkal elmentem körmöshöz?

- Igen az. Meg eleve az, hogy velük lógsz, mert mikor még nem voltam "híres" addig a nevünket se tudták és csak folyton minket szekáltak. Nem emlékszel?

- De igen.

- Én csak jó akarok neked, nem akarom,hogy csak kihasználjanak már pedig ők csak azt tudják.

- Igen lehet, hogy igazad van, de már nagy vagyok tudom magamra vigyázni,de ennek ellenére nem szeretnék veled rosszba lenni hiszen a legjobb barátnőm vagy. Ugye még az vagy? - mosolyogva rá néztem.

- Igen persze, hogy az vagyok, és tudod nagyon jól, hogy rád nem tudok haragudni. - és megöleltem.

- Most, hogy minden rendben köztünk azt akarom megkérdezni, hogy miért kiabáltatok Harry-vel egymással?

- Mert megint jött a szex témájával.

- Még mindig nem mondtad el neki, hogy mi is a bajod ezzel?

- Nem.

- Nem gondolod, hogy el kéne?

- De igen de még nem állok készen. Még egy pici idő kell ahhoz, hogy elég erős legyek, hogy elmondjam.

- Jól van. Te tudod. Na de lemegyek enni mert láttam, hogy csináltál vacsorát. Gyere te is.

- Nem vagyok éhes, de te nyugodtan csak egyél. Megfürdök és lefekszem azt hiszem.

- Jól van, akkor Szia. Jó éjszakát. - mondta Elena és kiment.

Elővettem a pizsimet a párnám alól és bementem a fürdőbe. Levetkőztem és beálltam a zuhanyzóba, neki álltam fürödni, pont amikor megcsörrent a telefonom. Kiléptem a zuhanyzóból egy törölközőt magamra kaptam és kimentem az ágyamhoz és felvettem róla a telefonomat és láttam, hogy egy ismeretlen telefon szám hívott. Félve vettem fel.

- Háló.

- Szia Jessie. - ismerős hang szólt vissza nekem. Louis volt az.

- Hát te Louis?  Honnét van meg a számom?

- Harry telefonjából kikerestem, de nem ez a lényeg, hanem, hogy szeretnék bocsánatot kérni amiért csak úgy elrohantam. tudom elég gyerekesen viselkedtem sajnálom.

- Semmi baj. Én kérek elnézést amiért nem hallgattalak meg.

- Nem kell bocsánatot kérned, hisz tudom, hogy Harry-t vártad.

- Ja hát igen. Bár ne vártam volna.

- Mert mi történt?

- Össze kaptunk egy kicsit.

- Ó, értem, hát az nem jó. De mi lenne,ha holnap össze futnánk, és megbeszélhetnék ezt, ha gondolod, na meg még nekem lenne mondanivalóm neked. Na?

- Hát felőlem oké. Végülis nálad jobban senki sem ismeri Harry-t csak ő maga.

- Mikor lenne neked jó?

- Hát reggel 9-kor meghallgatásra megyek.

- Munkaügy?

- Igen.

- És egyedül mész?

- Hát eddig úgy néz ki bár Elenát még nem kérdeztem meg, hogy ráér-e, de nem hiszem mert azt hiszem a hét elején mondtam, hogy holnap kémia témazárót írnak, és mivel az nem megy neki valami fényesen így gondolom nem jön el velem.

- Értem. Mi lenne, ha én mennék el veled?

- Hogy te?  Hát ti próbáltok 8-tól nem?

- Nem. 

- Nem?! - felháborodva kérdeztem.

- Nem. Ki mondta ezt neked?

- Harry.

- Hát pedig nem fogunk próbálni majd csak délután. Mert Niall fogorvoshoz megy, Liam takarít Zayn a barátnőjéhez megy, Harry nem tudom, hogy mit fog csinálni, én meg akkor ugye veled leszek.

- Értem. Nem értem,hogy Harry miért hazudott nekem, de hát mindegy. Akkor holnap mikor és hol találkozunk?

- Nálatok 8-kor?

- Rendben. Akkor ezt megbeszéltük.

- Jól van akkor majd holnap. Szia Jó éjszakát és bocsi, hogy zavartalak.

- Semmi baj, Szia Jó éjt. - ledobtam a telefonomat az ágyra és vissza mentem a fürdőbe. Mikor végeztem bebújtam az agyamba. Lucy és Kenny szokás szerint oda bújtak hozzám. Persze én közben csak gondolkodtam, azon, hogy vajon Harry miért hazudhatott nekem. Talán van valakije?! Nem nem hiszem, hogy olyan lenne, bár mivel én nem fekszem le vele így lehet, hogy másnál keresi a boldogságot. De nekem van rá okom, hogy nem bújok vele ágyba, de úgy érzem, hogy ő ezt nem értené meg. Na mindegy majd beszélek vele, de bízom benne, hogy nem csal meg, mert az nagyon fájna nekem. Mert aki egyszer megcsal az többször is megfog ez bizonyított tény. Viszont, ha igaz lenne az, hogy megcsal, akkor nem tudom, hogy képes lennék-e neki megbocsátani, de hát a helyzet döntené el ezt a kérdést. Miután ezeket tisztáztam magamban lefeküdtem aludni,mert holnap korán kell kelnem és nehéz napom lesz.

Boldog Új Évet Kívánok! :)

Sziasztok! Sikerekben gazdag, Boldog Új Évet Kívánok! :) :*

43.rész

Sziasztok! :D Így karácsony alkalmával meghoztam az új részt. :) Tudom,hogy nem lettek meg a komik,amiket sajnálok. :/ Talán azért is nem lettek meg,mert lehet,hogy nem jó amit írok,ezt csak Ti tudjátok. :) De ennek ellenére meghoztam az új részt,gondoltam tovább nem húzom az időd. Így itt van. A lehetséges helyesírási hibákért előre bocsánatot kérek. :) De a rész előtt Boldog,Békés Karácsonyi Ünnepeket Kívánok Nektek! :)

43.rész

Louis szemszöge:

Felkeltem a kanapéról és a konyha felé vettem az irányt. Mikor az ajtó előtt voltam Harry pont jött ki. Szinte egymásba ütköztünk.

- Figyelj tesó. - szóltam hozzá.
- Hmm?
- Bocsánatot szeretnék kérni a tegnapi viselkedésem miatt.
- Miért mit csináltál?
-Hát bunkó voltam veled, és Jessie-vel.
- Ja, semmi gond, már el is felejtettem. Na de megyek mert telefonálnom kell. - és felment az emeletre. Ez könnyen ment, mondtam magamban. Jessie-vel a kibékülés viszont már nehezebb lesz, úgy érzem. Na de megoldom. Na meg szerelmet is kell vallanom annak a lánynak akiért képes lennék meghalni. Az lesz aztán a nehéz feladat. Miközben ezek a mondatok cikáztak a fejemben közben  elindultam Jessie-hez. Meglepő dolog, de nem kocsival mentem, holott messze laknak tőlünk, de mivel ki akartam szellőztetni a fejemet és gondolkodni, hogy mit is mondjak így inkább sétáltam.

Jessie szemszöge:

Már lassan félórája várok Elenára, de Ő még sehol. Holott mindig Ő szoktak mondani nekem, hogy én vagyok a lassú meg, hogy sosem érek sehova sem időbe. Ezzel vitatkoznék, hisz Ő nincs itt, én meg igen. Már úgy voltam vele, hogy elindulok, mikor látom, hogy Elena jön ki az ajtón azzal a 3 cica babával. Tágra nyílt szemekkel néztem rájuk. Hisz elindultak felém.
- Szia Jess. - köszönt Elena.
- Hát ők meg?! - szegeztem a kérdést Elenához.
- Elmondták, hogy milyen bunkó voltál velük, holott ők szépen bántak veled.
- Aha, ha te mondod. Nem nagyon tud érdekelni. Na de jössz?
- Hova?
- Hát haza.
- Nem gond, ha nem?
- Mert?!
- Mert a csajokat megkértem, hogy mútassák meg, hogy hol csináltatták a körmüket, mert annyira szép. Nézd. - és mutatott az egyik csaj körmére.

- Aha, csodálatosan ronda. Na császtok akkor. - sarkon fordultam és ott hagytam őket. Mi az, hogy Elenának műköröm kell?! Hiszen mindig mondta, hogy mennyire nem szereti meg, hogy nem tetszik neki, meg így meg úgy. Nem tudom, hogy vele is mi történt. Tegnap Louis bolondult meg, ma meg Elena, én ezt nem értem. Néha tényleg úgy érzem, hogy én vagyok az egyetlen normális ember.

***

Mikor haza értem lepakoltam a szobámba és lementem a konyhába, hogy valami vacsorát készítsek.

Louis szemszöge:

Mikor Jessie-ék házának az ajtajához értem megtorpantam. Egyszerűen nem mertem bekopogni, nem tudom, hogy mi ütött belém, de teljesen lefagytam. Így megfordultam és elindultam vissza. A járda közepén megálltam és mégis csak vissza fordultam. Erőt vettem magamon és bekopogtam. Senki sem nyitott ajtót, így megfordultam és elindultam. Mikor hallottam, hogy kattan a zár. Hátrafordultam és Jessie csodálkozva állt az ajtóban.
- Szia Jess.
- Helló. Hát te mit keresel itt?
- Hozzád jöttem. - és vissza mentem az eredeti helyemre ahol álltam, azaz az ajtó elé.
- Hozzám?!
- Igen.
- Megint leakarsz oltani mint tegnap?! Mert, ha igen, akkor bocs, de nem vagyok rá kíváncsi.
- Nem szidtalak volna, ha nem lennél együtt Harry-vel.
- Mi a bajod velünk?
- Semmi...
- Az, hogy együtt vagyunk?
- Igen az.
- De ez neked miért baj? Áruld már el.
- Mert... - nem tudtam befejezni a mondatomat, mert Elena megzavart minket.
- Sziasztok. Hát te Louis?
- Én csak izéé Ő, bocsánatot jöttem kérni Jessie-től.
- Ó,értem. Hát akkor rajta. Na Szia. - és bement a házba. Jessie-n láttam, hogy nem tetszik neki, hogy Elena haza jött. Így bátorkodtam megkérdezni, hogy mi a baja.
- Összevesztettek?
- Kivel?
- Elenával.
- Egy picit összekaptunk, de semmi fontos. De ne tereld a szót. Szóval figyelek, hogy megtudjam, hogy mi a bajod velünk, de legfőképp velem.
- Hát elsősorban elnézését szeretnék kérni a tegnapi viselkedésem miatt. Tudom, hogy elég durva dolgokat vágtam a fejedhez. Ami nm volt szép tőlem és ráadásul nem gondoltam komolyan.
- Jól van, nem gáz. És Harry-vel mi a gondod? Hisz őt is szidtad.
- Vele csak egy a problémám.
- És mi az?
- Hogy veled van.
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy féltékeny vagy?
- De igen, féltékeny vagyok Harry-re, hogy Ő az aki veled lehet, aki hozzád érhet, aki csókolhat, aki szerethet, aki hozzád bújhat és már eleve az, hogy az Övé vagy és nem az enyém. - Jessie-nek a lélegzete is elállt, meg se tudod szólalni. Megijedtem, hogy valami baja van.
- Jól vagy? - kétségbe esetten kérdeztem.
- Mi? Ja igen persze csak most így lesokkolódtam. És most ezzel mit akarsz mondani?
- Mi lenne, ha nem itt beszélnénk ezt meg, hanem bent?
- Jó lenne, de Harry mindjárt itt lesz, ugyan is talit beszéltünk meg.
- Akkor tudod mit hagyjuk, ha neked fontosabb Harry mint, hogy engem meghallgass és, hogy megtud az érzéseimet, akkor le van szarva az egész. Na csá. - és elviharoztam.

Jessie szemszöge:

Éppen a konyhába csináltam a vacsorát, amikor kopogtak. Leraktam a kezemben lévő edényeket és ajtót nyitottam. Mikor Louis-t láttam meg, háttal állt az ajtónak. Azt hittem, hogy rosszul látok, de mikor megfordult, akkor tudtam, hogy igen ez Louis.Eléggé meglepődtem, hogy mit keres itt. Reméltem, hogy nem akar megint beszólni vagy bármi mást. De e helyett sokkal rosszabbat közölt velem, hogy féltékeny Harry-re, hogy Ő velem lehet és, hogy Louis nem. Láttam Louis-son, hogy valami fontosat akar mondani, de pont, akkor zavart meg minket Elena. Aminek egyáltalán nem örültem. Szegény Louis-t lehet, hogy megbántottam azzal, hogy elküldtem, mert Harry-vel találkozom. Rosszul esett neki, hisz bedurcizott és lelépet.

Harry szemszöge:

Épp sétáltam Jess-hez, mikor Louis-t pillantottam meg, ahogyan sietve jött velem szembe.
- Hát Te? - kérdeztem tőle.
- Hagyjál békén. - nekem jött és úgy ment el mellettem. Én csak meglepetten bámultam utána, és magamba motyogtam, hogy ennek megint mi a baja. Egyszer boldog, egyszer nem, egyszer nyugodt, egyszer meg ideges. Súlyos hangulat változásai vannak az biztos. Na majd beszélek vele, de most Jessie-re kell koncentrálnom, hisz van egy kis időm addig még nem próbálunk a fiúkkal a jövő heti koncertünkre. Épp ezért arra gondoltam, hogy jó lenne, ha ma együtt tudnánk lenni. Már mint úgy. Mert már elég régóta nem voltam együtt nővel és, hát pasiból vagyok így szükségem van arra is, mint, hogy mindig tele legyen a gyomrom. Hát igen ezek vagyunk mi, pasik.

4 komi 3 tetszik és 22300 nézettség után hozom az új részt. :) 

42.rész

Sziasztok! Elnézést kérek,hogy ennyi idő után csak most hozom az új részt,de elég sok időmet elveszi a suli meg a tanulás. :/ Mindennap hulla fáradt vagyok és alig van energiám valamire is,de nem hagylak titeket cserben,hisz ti sem hagytok engem cserben! :) Igyekezni fogok. :) Szeretném megköszönni nektek,hogy túl léptük a 20000 megtekintést! :D Na de jó olvasását, és a lehetséges helyesírási hibákért előre bocsánatot kérek. (:

42.rész.

A folyosós meglepetés után, az ebédlőbe vettem az irányt egy hatalmas mosollyal az arcomon.
Ugyanis a boldogság kiült az arcomra ami a szívemből sugározott kifele. Az ebédlőben szokás szerint beálltam a sorba. Az előttem álló ember hátra fordult és megszólalt.
- Nyugodtan gyere csak elém. - tágra nyílt szemekkel néztem csak rá. Attól még, hogy megnyertük a versenyt attól még nem kell velem kivételezni. Ugyan olyan ember voltam és vagyok a verseny előtt és után.
- Köszönöm, de nem, tudok várni. - ezzel visszafordult előre. Miután elvettem az adagjaimat, elindultam a tálcával az asztalok felé. Elég nagy ebédlő társult az iskolához.  Piros kör alakú asztalokkal és félkör alakú padokkal amik szint úgy pirosak voltak. Láttam egy üres asztalt, a felé elindultam, mikor hirtelen elém ugrott valaki. Megijedtem, majdnem magamra borítottam a tálcát és a tartalmát.
- Szia. - nyávogta az egyik cicaba osztálytársam.
- Helló.
- Gyere oda hozzánk. - megfogta a karomat és elkezdett húzni az asztalukhoz. Nem is válaszoltam, szónélkül mégis ott voltam. Nem akartam bunkó lenni, így leültem. Enni kezdtem, mikor az egyik cicaba megszólalt.
- Te Jézus, milyenek a körmeid. - rá pillantottam a körmeimre.
- Hogy lehetsz ennyire ápolatlan?! - nyávogta a másik. Nekem már ennyi elég volt belőlük, így felálltam megfogtam a tálcámat és oda nyögtem nekik egy ilyet.
- Ami nem tetszik azt nem kell nézni. Érdek emberek vagytok,hát kapjátok be a nem létező f*aszom. Na puszi. - és ott hagytam őket, emelt fővel távoztam hisz nekem volt igazam, ráadásul még jogosan is. Nem is gondoltam volna magamról, hogy tudok ilyen kemény is lenni. Az incidens után a suli kapujához mentem, hisz Elenával szoktam haza menni így ott szoktam megvárni.

*E közben a fiúknál*

Liam szemszöge:

- Louis beszélhetnék? - szóltam Louis-hoz, aki morcosan a kanapén üldögélt.
- Ja. - flegmán válaszolta Louis. Niall, Harry és Zayn elmentek bevásárolni, hisz Niall szinte az összes kaját felfalta. Így csak Louis és én maradtam itthon, tökéletes alkalom volt ez, hogy beszéljek Louis-sal. Leültem mellé a kanapéra.
- Figyelj Tesó én nem prédikálni szeretnék, de a tegnapi dolog az mi volt? Mi történt veled? - Lous rám nézett és láttam, hogy valami nagyon nincs rendben vele.

- Én sajnálom a tegnapi dolgot, csak tudod mostanában amin keresztül megyek az nem valami kellemes dolog.
- Nekem elmondhatod, hisz tudod.
- Na jó elmondom, van egy lány aki már nagyon régóta tetszik sőt úgy érzem, hogy beleszerettem.
- És evvel mi a baj?
- Evvel semmi, csak azzal, hogy neki van barátja és a Ő azaz a lány utál engem.
- Ezt miből veszed?
- Az nem fontos lényeg, hogy nem nagyon kedvel, de ez az én hibám, mert hülyén viselkedtem és viselkedek.
- És ezt a lányt ismerem?
- Nem. Nem hiszem, Ő egy különleges egy lány, és, ha nem lenne belehalnék.
- És tudja, hogy mit érzel iránta?
- Hát, nem. Nem merem elmondani neki, hisz neki van barátja és nem is kedvel engem.
- Mondta egy szóval is, hogy nem kedvel?
- Nem.
- Hát, akkor meg. Szerintem az lenne a legjobb, ha elmondanád neki, figyelj attól még semmi rossz nem fog történni. Tudod próba cseresznye.
- Lehet, hogy igazad van.
- Nem lehet, hanem biztos. Akkor ezt megbeszéltük.
- Igen meg. - és felakart állni Louis a kanapéról.
- Várj lenne még valami.
- Micsoda?
- Tegnap elég ronda dolgokat mondtál Harry-ről és Jessie-ről.
- Igen tudom. - lehajtotta a fejét.
- Nem volt szép tőled.
- Tudom, és elnézést is fogok kérni Jessie-től és Harry-től is.
- Na helyes.
- Na helló. - Niall nagy vigyorral jött be a nappaliba. Ezek szerint megjöttek a fiúk. Zayn és Harry nagy szatyrokkal fáradtak be a nappaliba és onnét a konyhába. Felkeltem és a konyhába mentem, hogy segítsek neki a pakolásban.

Louis szemszöge:

Miután Liam-mel beszélgettünk, sokkal könnyebbnek éreztem a szívemet és a lelkemet. Már rám fért egy ilyen beszélgetés, és főképp Liam-mel lehet ennyire komolyan beszélni. Tudom, hogy igaza volt, hogy rondán viselkedtem tegnap, de tudom, hogy mit miért tettem és mondtam, de mivel megígértem Liam-nek így bocsánatot kérek. Harry-től nem szívesen, de muszáj, hisz egy csapat vagyunk vagy mi. Jessie-től is bocsánatot kérek akkor már. Így akkor már ma, annak a lánynak is elmondom, hogy mit érzek iránta, ha egyszer már arra rávettem magam, hogy bocsánatot kérjek. A lány kilétét azért nem fedtem fel, mert nem szeretném, ha a fiúk megtudnák, mert abból egész biztos, hogy balhé lenne.

Így a lány neve és kiléte még egy darabig titok marad.

Tudom,hogy elég rövid lett,amit sajnálok. :/

5 tetszik 6 komi és 21234 megtekintés után hozom a 43. részt! (:

41.rész

Sziasztok! Tudom,hogy nem lett meg sajnos az 5 komi,de azért meghoztam az új részt. :) Köszönöm az eddigi megtekintéseket és a sok feliratkozót,óriási öröm,hogy ennyien érdeklődtök a blogom iránt. Csak így tovább lassan elérjük a 20000 oldal megtekintést! :D  De nem húzom tovább az időt. :) Jó olvasást,és a lehetséges helyesírási hibákért előre bocsánatot kérek! :)

41.rész

Elenával már majd nem haza értünk, mikor megszólalt a telefonom. Picit megugrottam, mivel megijedtem, elővettem és láttam, hogy egy üzenetem jött.Feladó ismeretlen volt. Megnyitottam és ez állt benne :

Megtalállak !

Mi után elolvastam, egyszerűen megállt bennem az ütőér. A táskám kiesett a kezemből. Erre Elena hátra fordult és csak annyit látott, hogy a földön fekszem. Oda rohant hozzám.
- Jessie! - elkezdte az arcomat picit ütögetni, hogy felébredjek. Ugyanis elájultam, sokkot kaptam. Lassan kinyitottam a szememet.
- Mi történt? - Elena kétségbe esetten kérdezte. Oda adtam neki a telefonomat, hogy olvassa el amit én olvastam.
- Kiírta?
- Az az ember aki megölte az édesanyámat, Rick volt az.
- Nem, az nem lehet. Biztos vagy benne?
- Ki más akarna megtalálni?
- Igaz, csak Ő. - közben összeszedtem magamat.
- Most mit csináljunk?
- Fogalmam sincs, hisz a számát se tudjuk. - mondtam. Teljesen be voltam szarva. Hogy miért nem tudták, akkor régen elkapni a zsaruk, ja persze mert a sok haverja segített neki és túl jártak a zsaruk eszén. Ki tudja, hogy most hol van. Lehet,hogy itt van Londonban?!  Nem az nem lehet, hisz nem tudja, hogy itt vagyok. Vagy mégis?! Rettentően félek.
- Jessie.
- Igen, mi? Bocsi elgondolkoztam. - mondtam Elenának. Ugyanis, haza értünk, a cuccainkat bevittük, gyorsan összepakoltuk a sulis dolgainkat és elindultunk a suliba. Kezembe vittem a trófeát, hisz az igazgató kérte, hogy, ha megnyerjük, hadd tegye ki a vitrinbe a suli folyosóján. Az a folyosó a győztesek folyosója lett, hisz ott van kirakva mindenféle, kupa, trófea, érem és egyéb kitüntetések.

***

A suli kapun átlépve, mindenki minket nézett. Kellemetlen érzés volt, mikor egy-egy csoportra néztem és elkezdtek sugdolózni, úgy, hogy közben rám néztek.Több mint valószínű, hogy akkor rólam beszélhettek. Néhány ember oda jött gratulálni, csak azt nem tudtam, hogy kicsodák, hisz egyiket se ismertem, sőt volt olyan akit még életemben nem is láttam a suliba. De ennek ellenére jól esett, hogy engem is emberszámba vesznek, nem úgy mint, mikor először átléptem a suli kapuját. Elenával elváltunk, hisz külön osztályba járunk. Az osztályterembe belépve, elkezdtek tapsolni az osztálytársaim, még az a három ribi is. Már bocsánat a kifejezésért, de azok. Mindenki oda jött gratulálni, de persze elsőként az osztály három gráciája.
- Nagyon csinos voltál. - nyávogta az egyik.
- Az ám, de még a pasi milyen jó volt akivel táncoltál. - nyáladzott a második.
- Bocs, hogy eleinte bunkók voltunk, nem akartunk rosszat. - azzal a cincogós hangjával mondta a harmadik. Én csak forgattam a szemeimet és inkább nem szóltam semmit sem. Hanem csendben a helyemre mentem és leültem. Gondolkozni kezdtem.
Máris, ha valaki megnyer valamit, vagy híres lesz vagy egy gazdag családba kerül már is mindenki vele akar barátkozni. Elég érdekes. Amég egy senki voltam levegőnek néztek, most, hogy megnyertem a táncversenyt már is itt puncsolnak nekem. Szánalmasak! Nem felejtettem el azt a sok rosszat amit velem tettek, azt hiszik, hogy bevettem a süket dumájukat. Hát egy frászt! Soha nem is voltunk jóban, és soha nem is leszünk, ők csak érdek barátok. Csak azért vannak ilyen jóba mert mind a hárman gazdagok, csak a pénz nem boldogít. De ők tudják engem nem érdekelnek, magas ívben leszarom őket!

***

Már javában ment az óra, mikor kopogtak az ajtón. Az igazgató titkárnője dugta be a fejét.
- Elnézést a zavarásért. Az igazgató úr Jessie Morgan-t kéreti az irodájába. - a tanár rám nézett utalás képpen, hogy menjek.Összeszedtem a cuccaimat, hisz ki tudja, hogy meddig dekkolok ott el. Más esetben, ha az igazgatóiba hívatnak valakit az csak rossz dolog lehet, de jelen esetben tudtam, hogy miért hívat. Az iroda előtt megálltam és bekopogtam és benyitottam.
- Jaj, Jessie már vártalak ülj csak le. - felettébb boldogan mondta. Az egyik széken Jack már ott ült. Helyet foglaltam én is.
- Gratulálok! Büszkeséggel tölt el, hogy a mi iskolánkból táncoló pár jelen esetben ti, megnyertétek a versenyt. Nos a trófeát elhoztátok, ahogy kértem?
- Persze. - feleltem és oda adtam.

- Gyönyörű! Azonnal be is kerül a vitrinbe, és szeretném, ha így tovább dolgoznátok és, hogy nyerjetek még ilyen sok szép trófeát mint ez.
- Igyekezni fogunk. - Jake hatalmas mosollyal felelte.
- Remek. Most pedig menjetek Isten hírével. - elköszöntünk és a folyosóra kiérve, mikor megláttak minket az emberek ugyanis már kicsengettek, mindenki elkezdett tapsolni, fütyülni. Nekünk szólt pontosítva, hogy megnyertünk egy igen híres táncversenyt. Melegség járta át a szívemet, az emberekből áramló szeretett felénk, a szívemig hatolt. Hogy igen, emberszámba vesznek, felnéznek rám, örülnek annak amit Jacke-kel együtt elértünk és ami a legfontosabb, hogy elfogadnak. Igen ez volt az a pillanat, mikor éreztem, hogy befogadtak maguk közé, elfogadtak úgy ahogy vagyok, elismernek és abban a pillanatban egy láthatatlan lányból, akin mindenki átnézett, lettem valaki, és ezt az érzést senki sem tudja el venni tőlem. Attól a pillanattól kezdve a nevemet a fejükbe vésték. Csodálatos érzéssel töltött el az elismerésük, holott tudtam, hogy, ha nincs ez a verseny, ha nem nyerjük meg, akkor ez nem történik meg és továbbra is csak egy kis szürke egér maradtam volna. Erre mondják, hogy nincsenek véletlenek és okkal nyertük meg a versenyt és okkal történt minden. Hogy egy csöppnyi boldogság jusson nekem az életből a sok szenvedésem után. Ehhez a boldogsághoz hozzá járult Elena, Harry a fiúk, Jack és most a többi embertársam.

Még sem olyan rossz az életem,mint, ahogy gondoltam. Amég van minek örülni, addig semmi gond.

8 tetszik és 3 komi után hozom a 42. részt. (: