2013. december 31., kedd
2013. december 25., szerda
43.rész
Sziasztok! :D Így karácsony alkalmával meghoztam az új részt. :) Tudom,hogy nem lettek meg a komik,amiket sajnálok. :/ Talán azért is nem lettek meg,mert lehet,hogy nem jó amit írok,ezt csak Ti tudjátok. :) De ennek ellenére meghoztam az új részt,gondoltam tovább nem húzom az időd. Így itt van. A lehetséges helyesírási hibákért előre bocsánatot kérek. :) De a rész előtt Boldog,Békés Karácsonyi Ünnepeket Kívánok Nektek! :)
43.rész
Louis szemszöge:
Felkeltem a kanapéról és a konyha felé vettem az irányt. Mikor az ajtó előtt voltam Harry pont jött ki. Szinte egymásba ütköztünk.
- Figyelj tesó. - szóltam hozzá.
- Hmm?
- Bocsánatot szeretnék kérni a tegnapi viselkedésem miatt.
- Miért mit csináltál?
-Hát bunkó voltam veled, és Jessie-vel.
- Ja, semmi gond, már el is felejtettem. Na de megyek mert telefonálnom kell. - és felment az emeletre. Ez könnyen ment, mondtam magamban. Jessie-vel a kibékülés viszont már nehezebb lesz, úgy érzem. Na de megoldom. Na meg szerelmet is kell vallanom annak a lánynak akiért képes lennék meghalni. Az lesz aztán a nehéz feladat. Miközben ezek a mondatok cikáztak a fejemben közben elindultam Jessie-hez. Meglepő dolog, de nem kocsival mentem, holott messze laknak tőlünk, de mivel ki akartam szellőztetni a fejemet és gondolkodni, hogy mit is mondjak így inkább sétáltam.
Jessie szemszöge:
Már lassan félórája várok Elenára, de Ő még sehol. Holott mindig Ő szoktak mondani nekem, hogy én vagyok a lassú meg, hogy sosem érek sehova sem időbe. Ezzel vitatkoznék, hisz Ő nincs itt, én meg igen. Már úgy voltam vele, hogy elindulok, mikor látom, hogy Elena jön ki az ajtón azzal a 3 cica babával. Tágra nyílt szemekkel néztem rájuk. Hisz elindultak felém.
- Szia Jess. - köszönt Elena.
- Hát ők meg?! - szegeztem a kérdést Elenához.
- Elmondták, hogy milyen bunkó voltál velük, holott ők szépen bántak veled.
- Aha, ha te mondod. Nem nagyon tud érdekelni. Na de jössz?
- Hova?
- Hát haza.
- Nem gond, ha nem?
- Mert?!
- Mert a csajokat megkértem, hogy mútassák meg, hogy hol csináltatták a körmüket, mert annyira szép. Nézd. - és mutatott az egyik csaj körmére.
- Aha, csodálatosan ronda. Na császtok akkor. - sarkon fordultam és ott hagytam őket. Mi az, hogy Elenának műköröm kell?! Hiszen mindig mondta, hogy mennyire nem szereti meg, hogy nem tetszik neki, meg így meg úgy. Nem tudom, hogy vele is mi történt. Tegnap Louis bolondult meg, ma meg Elena, én ezt nem értem. Néha tényleg úgy érzem, hogy én vagyok az egyetlen normális ember.
***
Mikor haza értem lepakoltam a szobámba és lementem a konyhába, hogy valami vacsorát készítsek.
Louis szemszöge:
Mikor Jessie-ék házának az ajtajához értem megtorpantam. Egyszerűen nem mertem bekopogni, nem tudom, hogy mi ütött belém, de teljesen lefagytam. Így megfordultam és elindultam vissza. A járda közepén megálltam és mégis csak vissza fordultam. Erőt vettem magamon és bekopogtam. Senki sem nyitott ajtót, így megfordultam és elindultam. Mikor hallottam, hogy kattan a zár. Hátrafordultam és Jessie csodálkozva állt az ajtóban.
- Szia Jess.
- Helló. Hát te mit keresel itt?
- Hozzád jöttem. - és vissza mentem az eredeti helyemre ahol álltam, azaz az ajtó elé.
- Hozzám?!
- Igen.
- Megint leakarsz oltani mint tegnap?! Mert, ha igen, akkor bocs, de nem vagyok rá kíváncsi.
- Nem szidtalak volna, ha nem lennél együtt Harry-vel.
- Mi a bajod velünk?
- Semmi...
- Az, hogy együtt vagyunk?
- Igen az.
- De ez neked miért baj? Áruld már el.
- Mert... - nem tudtam befejezni a mondatomat, mert Elena megzavart minket.
- Sziasztok. Hát te Louis?
- Én csak izéé Ő, bocsánatot jöttem kérni Jessie-től.
- Ó,értem. Hát akkor rajta. Na Szia. - és bement a házba. Jessie-n láttam, hogy nem tetszik neki, hogy Elena haza jött. Így bátorkodtam megkérdezni, hogy mi a baja.
- Összevesztettek?
- Kivel?
- Elenával.
- Egy picit összekaptunk, de semmi fontos. De ne tereld a szót. Szóval figyelek, hogy megtudjam, hogy mi a bajod velünk, de legfőképp velem.
- Hát elsősorban elnézését szeretnék kérni a tegnapi viselkedésem miatt. Tudom, hogy elég durva dolgokat vágtam a fejedhez. Ami nm volt szép tőlem és ráadásul nem gondoltam komolyan.
- Jól van, nem gáz. És Harry-vel mi a gondod? Hisz őt is szidtad.
- Vele csak egy a problémám.
- És mi az?
- Hogy veled van.
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy féltékeny vagy?
- De igen, féltékeny vagyok Harry-re, hogy Ő az aki veled lehet, aki hozzád érhet, aki csókolhat, aki szerethet, aki hozzád bújhat és már eleve az, hogy az Övé vagy és nem az enyém. - Jessie-nek a lélegzete is elállt, meg se tudod szólalni. Megijedtem, hogy valami baja van.
- Jól vagy? - kétségbe esetten kérdeztem.
- Mi? Ja igen persze csak most így lesokkolódtam. És most ezzel mit akarsz mondani?
- Mi lenne, ha nem itt beszélnénk ezt meg, hanem bent?
- Jó lenne, de Harry mindjárt itt lesz, ugyan is talit beszéltünk meg.
- Akkor tudod mit hagyjuk, ha neked fontosabb Harry mint, hogy engem meghallgass és, hogy megtud az érzéseimet, akkor le van szarva az egész. Na csá. - és elviharoztam.
Jessie szemszöge:
Éppen a konyhába csináltam a vacsorát, amikor kopogtak. Leraktam a kezemben lévő edényeket és ajtót nyitottam. Mikor Louis-t láttam meg, háttal állt az ajtónak. Azt hittem, hogy rosszul látok, de mikor megfordult, akkor tudtam, hogy igen ez Louis.Eléggé meglepődtem, hogy mit keres itt. Reméltem, hogy nem akar megint beszólni vagy bármi mást. De e helyett sokkal rosszabbat közölt velem, hogy féltékeny Harry-re, hogy Ő velem lehet és, hogy Louis nem. Láttam Louis-son, hogy valami fontosat akar mondani, de pont, akkor zavart meg minket Elena. Aminek egyáltalán nem örültem. Szegény Louis-t lehet, hogy megbántottam azzal, hogy elküldtem, mert Harry-vel találkozom. Rosszul esett neki, hisz bedurcizott és lelépet.
Harry szemszöge:
Épp sétáltam Jess-hez, mikor Louis-t pillantottam meg, ahogyan sietve jött velem szembe.
- Hát Te? - kérdeztem tőle.
- Hagyjál békén. - nekem jött és úgy ment el mellettem. Én csak meglepetten bámultam utána, és magamba motyogtam, hogy ennek megint mi a baja. Egyszer boldog, egyszer nem, egyszer nyugodt, egyszer meg ideges. Súlyos hangulat változásai vannak az biztos. Na majd beszélek vele, de most Jessie-re kell koncentrálnom, hisz van egy kis időm addig még nem próbálunk a fiúkkal a jövő heti koncertünkre. Épp ezért arra gondoltam, hogy jó lenne, ha ma együtt tudnánk lenni. Már mint úgy. Mert már elég régóta nem voltam együtt nővel és, hát pasiból vagyok így szükségem van arra is, mint, hogy mindig tele legyen a gyomrom. Hát igen ezek vagyunk mi, pasik.
4 komi 3 tetszik és 22300 nézettség után hozom az új részt. :)
43.rész
Louis szemszöge:
Felkeltem a kanapéról és a konyha felé vettem az irányt. Mikor az ajtó előtt voltam Harry pont jött ki. Szinte egymásba ütköztünk.
- Hmm?
- Bocsánatot szeretnék kérni a tegnapi viselkedésem miatt.
- Miért mit csináltál?
-Hát bunkó voltam veled, és Jessie-vel.
- Ja, semmi gond, már el is felejtettem. Na de megyek mert telefonálnom kell. - és felment az emeletre. Ez könnyen ment, mondtam magamban. Jessie-vel a kibékülés viszont már nehezebb lesz, úgy érzem. Na de megoldom. Na meg szerelmet is kell vallanom annak a lánynak akiért képes lennék meghalni. Az lesz aztán a nehéz feladat. Miközben ezek a mondatok cikáztak a fejemben közben elindultam Jessie-hez. Meglepő dolog, de nem kocsival mentem, holott messze laknak tőlünk, de mivel ki akartam szellőztetni a fejemet és gondolkodni, hogy mit is mondjak így inkább sétáltam.
Jessie szemszöge:
Már lassan félórája várok Elenára, de Ő még sehol. Holott mindig Ő szoktak mondani nekem, hogy én vagyok a lassú meg, hogy sosem érek sehova sem időbe. Ezzel vitatkoznék, hisz Ő nincs itt, én meg igen. Már úgy voltam vele, hogy elindulok, mikor látom, hogy Elena jön ki az ajtón azzal a 3 cica babával. Tágra nyílt szemekkel néztem rájuk. Hisz elindultak felém.
- Szia Jess. - köszönt Elena.
- Hát ők meg?! - szegeztem a kérdést Elenához.
- Elmondták, hogy milyen bunkó voltál velük, holott ők szépen bántak veled.
- Aha, ha te mondod. Nem nagyon tud érdekelni. Na de jössz?
- Hova?
- Hát haza.
- Nem gond, ha nem?
- Mert?!
- Mert a csajokat megkértem, hogy mútassák meg, hogy hol csináltatták a körmüket, mert annyira szép. Nézd. - és mutatott az egyik csaj körmére.
***
Mikor haza értem lepakoltam a szobámba és lementem a konyhába, hogy valami vacsorát készítsek.
Louis szemszöge:
Mikor Jessie-ék házának az ajtajához értem megtorpantam. Egyszerűen nem mertem bekopogni, nem tudom, hogy mi ütött belém, de teljesen lefagytam. Így megfordultam és elindultam vissza. A járda közepén megálltam és mégis csak vissza fordultam. Erőt vettem magamon és bekopogtam. Senki sem nyitott ajtót, így megfordultam és elindultam. Mikor hallottam, hogy kattan a zár. Hátrafordultam és Jessie csodálkozva állt az ajtóban.
- Szia Jess.
- Helló. Hát te mit keresel itt?
- Hozzád jöttem. - és vissza mentem az eredeti helyemre ahol álltam, azaz az ajtó elé.
- Hozzám?!
- Igen.
- Megint leakarsz oltani mint tegnap?! Mert, ha igen, akkor bocs, de nem vagyok rá kíváncsi.
- Nem szidtalak volna, ha nem lennél együtt Harry-vel.
- Mi a bajod velünk?
- Semmi...
- Az, hogy együtt vagyunk?
- Igen az.
- De ez neked miért baj? Áruld már el.
- Mert... - nem tudtam befejezni a mondatomat, mert Elena megzavart minket.
- Sziasztok. Hát te Louis?
- Én csak izéé Ő, bocsánatot jöttem kérni Jessie-től.
- Ó,értem. Hát akkor rajta. Na Szia. - és bement a házba. Jessie-n láttam, hogy nem tetszik neki, hogy Elena haza jött. Így bátorkodtam megkérdezni, hogy mi a baja.
- Összevesztettek?
- Kivel?
- Elenával.
- Egy picit összekaptunk, de semmi fontos. De ne tereld a szót. Szóval figyelek, hogy megtudjam, hogy mi a bajod velünk, de legfőképp velem.
- Hát elsősorban elnézését szeretnék kérni a tegnapi viselkedésem miatt. Tudom, hogy elég durva dolgokat vágtam a fejedhez. Ami nm volt szép tőlem és ráadásul nem gondoltam komolyan.
- Jól van, nem gáz. És Harry-vel mi a gondod? Hisz őt is szidtad.
- Vele csak egy a problémám.
- És mi az?
- Hogy veled van.
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy féltékeny vagy?
- De igen, féltékeny vagyok Harry-re, hogy Ő az aki veled lehet, aki hozzád érhet, aki csókolhat, aki szerethet, aki hozzád bújhat és már eleve az, hogy az Övé vagy és nem az enyém. - Jessie-nek a lélegzete is elállt, meg se tudod szólalni. Megijedtem, hogy valami baja van.
- Jól vagy? - kétségbe esetten kérdeztem.
- Mi? Ja igen persze csak most így lesokkolódtam. És most ezzel mit akarsz mondani?
- Mi lenne, ha nem itt beszélnénk ezt meg, hanem bent?
- Jó lenne, de Harry mindjárt itt lesz, ugyan is talit beszéltünk meg.
- Akkor tudod mit hagyjuk, ha neked fontosabb Harry mint, hogy engem meghallgass és, hogy megtud az érzéseimet, akkor le van szarva az egész. Na csá. - és elviharoztam.
Jessie szemszöge:
Éppen a konyhába csináltam a vacsorát, amikor kopogtak. Leraktam a kezemben lévő edényeket és ajtót nyitottam. Mikor Louis-t láttam meg, háttal állt az ajtónak. Azt hittem, hogy rosszul látok, de mikor megfordult, akkor tudtam, hogy igen ez Louis.Eléggé meglepődtem, hogy mit keres itt. Reméltem, hogy nem akar megint beszólni vagy bármi mást. De e helyett sokkal rosszabbat közölt velem, hogy féltékeny Harry-re, hogy Ő velem lehet és, hogy Louis nem. Láttam Louis-son, hogy valami fontosat akar mondani, de pont, akkor zavart meg minket Elena. Aminek egyáltalán nem örültem. Szegény Louis-t lehet, hogy megbántottam azzal, hogy elküldtem, mert Harry-vel találkozom. Rosszul esett neki, hisz bedurcizott és lelépet.
Harry szemszöge:
Épp sétáltam Jess-hez, mikor Louis-t pillantottam meg, ahogyan sietve jött velem szembe.
- Hát Te? - kérdeztem tőle.
- Hagyjál békén. - nekem jött és úgy ment el mellettem. Én csak meglepetten bámultam utána, és magamba motyogtam, hogy ennek megint mi a baja. Egyszer boldog, egyszer nem, egyszer nyugodt, egyszer meg ideges. Súlyos hangulat változásai vannak az biztos. Na majd beszélek vele, de most Jessie-re kell koncentrálnom, hisz van egy kis időm addig még nem próbálunk a fiúkkal a jövő heti koncertünkre. Épp ezért arra gondoltam, hogy jó lenne, ha ma együtt tudnánk lenni. Már mint úgy. Mert már elég régóta nem voltam együtt nővel és, hát pasiból vagyok így szükségem van arra is, mint, hogy mindig tele legyen a gyomrom. Hát igen ezek vagyunk mi, pasik.
4 komi 3 tetszik és 22300 nézettség után hozom az új részt. :)
2013. december 1., vasárnap
42.rész
Sziasztok! Elnézést kérek,hogy ennyi idő után csak most hozom az új részt,de elég sok időmet elveszi a suli meg a tanulás. :/ Mindennap hulla fáradt vagyok és alig van energiám valamire is,de nem hagylak titeket cserben,hisz ti sem hagytok engem cserben! :) Igyekezni fogok. :) Szeretném megköszönni nektek,hogy túl léptük a 20000 megtekintést! :D Na de jó olvasását, és a lehetséges helyesírási hibákért előre bocsánatot kérek. (:
42.rész.
A folyosós meglepetés után, az ebédlőbe vettem az irányt egy hatalmas mosollyal az arcomon.
Ugyanis a boldogság kiült az arcomra ami a szívemből sugározott kifele. Az ebédlőben szokás szerint beálltam a sorba. Az előttem álló ember hátra fordult és megszólalt.
- Nyugodtan gyere csak elém. - tágra nyílt szemekkel néztem csak rá. Attól még, hogy megnyertük a versenyt attól még nem kell velem kivételezni. Ugyan olyan ember voltam és vagyok a verseny előtt és után.
- Köszönöm, de nem, tudok várni. - ezzel visszafordult előre. Miután elvettem az adagjaimat, elindultam a tálcával az asztalok felé. Elég nagy ebédlő társult az iskolához. Piros kör alakú asztalokkal és félkör alakú padokkal amik szint úgy pirosak voltak. Láttam egy üres asztalt, a felé elindultam, mikor hirtelen elém ugrott valaki. Megijedtem, majdnem magamra borítottam a tálcát és a tartalmát.
- Szia. - nyávogta az egyik cicaba osztálytársam.
- Helló.
- Gyere oda hozzánk. - megfogta a karomat és elkezdett húzni az asztalukhoz. Nem is válaszoltam, szónélkül mégis ott voltam. Nem akartam bunkó lenni, így leültem. Enni kezdtem, mikor az egyik cicaba megszólalt.
- Te Jézus, milyenek a körmeid. - rá pillantottam a körmeimre.
- Hogy lehetsz ennyire ápolatlan?! - nyávogta a másik. Nekem már ennyi elég volt belőlük, így felálltam megfogtam a tálcámat és oda nyögtem nekik egy ilyet.
- Ami nem tetszik azt nem kell nézni. Érdek emberek vagytok,hát kapjátok be a nem létező f*aszom. Na puszi. - és ott hagytam őket, emelt fővel távoztam hisz nekem volt igazam, ráadásul még jogosan is. Nem is gondoltam volna magamról, hogy tudok ilyen kemény is lenni. Az incidens után a suli kapujához mentem, hisz Elenával szoktam haza menni így ott szoktam megvárni.
*E közben a fiúknál*
Liam szemszöge:
- Louis beszélhetnék? - szóltam Louis-hoz, aki morcosan a kanapén üldögélt.
- Ja. - flegmán válaszolta Louis. Niall, Harry és Zayn elmentek bevásárolni, hisz Niall szinte az összes kaját felfalta. Így csak Louis és én maradtam itthon, tökéletes alkalom volt ez, hogy beszéljek Louis-sal. Leültem mellé a kanapéra.
- Figyelj Tesó én nem prédikálni szeretnék, de a tegnapi dolog az mi volt? Mi történt veled? - Lous rám nézett és láttam, hogy valami nagyon nincs rendben vele.
- Én sajnálom a tegnapi dolgot, csak tudod mostanában amin keresztül megyek az nem valami kellemes dolog.
- Nekem elmondhatod, hisz tudod.
- Na jó elmondom, van egy lány aki már nagyon régóta tetszik sőt úgy érzem, hogy beleszerettem.
- És evvel mi a baj?
- Evvel semmi, csak azzal, hogy neki van barátja és a Ő azaz a lány utál engem.
- Ezt miből veszed?
- Az nem fontos lényeg, hogy nem nagyon kedvel, de ez az én hibám, mert hülyén viselkedtem és viselkedek.
- És ezt a lányt ismerem?
- Nem. Nem hiszem, Ő egy különleges egy lány, és, ha nem lenne belehalnék.
- És tudja, hogy mit érzel iránta?
- Hát, nem. Nem merem elmondani neki, hisz neki van barátja és nem is kedvel engem.
- Mondta egy szóval is, hogy nem kedvel?
- Nem.
- Hát, akkor meg. Szerintem az lenne a legjobb, ha elmondanád neki, figyelj attól még semmi rossz nem fog történni. Tudod próba cseresznye.
- Lehet, hogy igazad van.
- Nem lehet, hanem biztos. Akkor ezt megbeszéltük.
- Igen meg. - és felakart állni Louis a kanapéról.
- Várj lenne még valami.
- Micsoda?
- Tegnap elég ronda dolgokat mondtál Harry-ről és Jessie-ről.
- Igen tudom. - lehajtotta a fejét.
- Nem volt szép tőled.
- Tudom, és elnézést is fogok kérni Jessie-től és Harry-től is.
- Na helyes.
- Na helló. - Niall nagy vigyorral jött be a nappaliba. Ezek szerint megjöttek a fiúk. Zayn és Harry nagy szatyrokkal fáradtak be a nappaliba és onnét a konyhába. Felkeltem és a konyhába mentem, hogy segítsek neki a pakolásban.
Louis szemszöge:
Miután Liam-mel beszélgettünk, sokkal könnyebbnek éreztem a szívemet és a lelkemet. Már rám fért egy ilyen beszélgetés, és főképp Liam-mel lehet ennyire komolyan beszélni. Tudom, hogy igaza volt, hogy rondán viselkedtem tegnap, de tudom, hogy mit miért tettem és mondtam, de mivel megígértem Liam-nek így bocsánatot kérek. Harry-től nem szívesen, de muszáj, hisz egy csapat vagyunk vagy mi. Jessie-től is bocsánatot kérek akkor már. Így akkor már ma, annak a lánynak is elmondom, hogy mit érzek iránta, ha egyszer már arra rávettem magam, hogy bocsánatot kérjek. A lány kilétét azért nem fedtem fel, mert nem szeretném, ha a fiúk megtudnák, mert abból egész biztos, hogy balhé lenne.
.png)
42.rész.
A folyosós meglepetés után, az ebédlőbe vettem az irányt egy hatalmas mosollyal az arcomon.
Ugyanis a boldogság kiült az arcomra ami a szívemből sugározott kifele. Az ebédlőben szokás szerint beálltam a sorba. Az előttem álló ember hátra fordult és megszólalt.
- Nyugodtan gyere csak elém. - tágra nyílt szemekkel néztem csak rá. Attól még, hogy megnyertük a versenyt attól még nem kell velem kivételezni. Ugyan olyan ember voltam és vagyok a verseny előtt és után.
- Köszönöm, de nem, tudok várni. - ezzel visszafordult előre. Miután elvettem az adagjaimat, elindultam a tálcával az asztalok felé. Elég nagy ebédlő társult az iskolához. Piros kör alakú asztalokkal és félkör alakú padokkal amik szint úgy pirosak voltak. Láttam egy üres asztalt, a felé elindultam, mikor hirtelen elém ugrott valaki. Megijedtem, majdnem magamra borítottam a tálcát és a tartalmát.
- Szia. - nyávogta az egyik cicaba osztálytársam.
- Helló.
- Gyere oda hozzánk. - megfogta a karomat és elkezdett húzni az asztalukhoz. Nem is válaszoltam, szónélkül mégis ott voltam. Nem akartam bunkó lenni, így leültem. Enni kezdtem, mikor az egyik cicaba megszólalt.
- Te Jézus, milyenek a körmeid. - rá pillantottam a körmeimre.
- Hogy lehetsz ennyire ápolatlan?! - nyávogta a másik. Nekem már ennyi elég volt belőlük, így felálltam megfogtam a tálcámat és oda nyögtem nekik egy ilyet.
- Ami nem tetszik azt nem kell nézni. Érdek emberek vagytok,hát kapjátok be a nem létező f*aszom. Na puszi. - és ott hagytam őket, emelt fővel távoztam hisz nekem volt igazam, ráadásul még jogosan is. Nem is gondoltam volna magamról, hogy tudok ilyen kemény is lenni. Az incidens után a suli kapujához mentem, hisz Elenával szoktam haza menni így ott szoktam megvárni.
*E közben a fiúknál*
Liam szemszöge:
- Louis beszélhetnék? - szóltam Louis-hoz, aki morcosan a kanapén üldögélt.
- Ja. - flegmán válaszolta Louis. Niall, Harry és Zayn elmentek bevásárolni, hisz Niall szinte az összes kaját felfalta. Így csak Louis és én maradtam itthon, tökéletes alkalom volt ez, hogy beszéljek Louis-sal. Leültem mellé a kanapéra.
- Figyelj Tesó én nem prédikálni szeretnék, de a tegnapi dolog az mi volt? Mi történt veled? - Lous rám nézett és láttam, hogy valami nagyon nincs rendben vele.
- Én sajnálom a tegnapi dolgot, csak tudod mostanában amin keresztül megyek az nem valami kellemes dolog.
- Nekem elmondhatod, hisz tudod.
- Na jó elmondom, van egy lány aki már nagyon régóta tetszik sőt úgy érzem, hogy beleszerettem.
- És evvel mi a baj?
- Evvel semmi, csak azzal, hogy neki van barátja és a Ő azaz a lány utál engem.
- Ezt miből veszed?
- Az nem fontos lényeg, hogy nem nagyon kedvel, de ez az én hibám, mert hülyén viselkedtem és viselkedek.
- És ezt a lányt ismerem?
- Nem. Nem hiszem, Ő egy különleges egy lány, és, ha nem lenne belehalnék.
- És tudja, hogy mit érzel iránta?
- Hát, nem. Nem merem elmondani neki, hisz neki van barátja és nem is kedvel engem.
- Mondta egy szóval is, hogy nem kedvel?
- Nem.
- Hát, akkor meg. Szerintem az lenne a legjobb, ha elmondanád neki, figyelj attól még semmi rossz nem fog történni. Tudod próba cseresznye.
- Lehet, hogy igazad van.
- Nem lehet, hanem biztos. Akkor ezt megbeszéltük.
- Igen meg. - és felakart állni Louis a kanapéról.
- Várj lenne még valami.
- Micsoda?
- Tegnap elég ronda dolgokat mondtál Harry-ről és Jessie-ről.
- Igen tudom. - lehajtotta a fejét.
- Nem volt szép tőled.
- Tudom, és elnézést is fogok kérni Jessie-től és Harry-től is.
- Na helyes.
- Na helló. - Niall nagy vigyorral jött be a nappaliba. Ezek szerint megjöttek a fiúk. Zayn és Harry nagy szatyrokkal fáradtak be a nappaliba és onnét a konyhába. Felkeltem és a konyhába mentem, hogy segítsek neki a pakolásban.
Louis szemszöge:
Miután Liam-mel beszélgettünk, sokkal könnyebbnek éreztem a szívemet és a lelkemet. Már rám fért egy ilyen beszélgetés, és főképp Liam-mel lehet ennyire komolyan beszélni. Tudom, hogy igaza volt, hogy rondán viselkedtem tegnap, de tudom, hogy mit miért tettem és mondtam, de mivel megígértem Liam-nek így bocsánatot kérek. Harry-től nem szívesen, de muszáj, hisz egy csapat vagyunk vagy mi. Jessie-től is bocsánatot kérek akkor már. Így akkor már ma, annak a lánynak is elmondom, hogy mit érzek iránta, ha egyszer már arra rávettem magam, hogy bocsánatot kérjek. A lány kilétét azért nem fedtem fel, mert nem szeretném, ha a fiúk megtudnák, mert abból egész biztos, hogy balhé lenne.
Így a lány neve és kiléte még egy darabig titok marad.
Tudom,hogy elég rövid lett,amit sajnálok. :/
5 tetszik 6 komi és 21234 megtekintés után hozom a 43. részt! (:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)