Believing in a dream*: 42.rész

Sziasztok! Elnézést kérek,hogy ennyi idő után csak most hozom az új részt,de elég sok időmet elveszi a suli meg a tanulás. :/ Mindennap hulla fáradt vagyok és alig van energiám valamire is,de nem hagylak titeket cserben,hisz ti sem hagytok engem cserben! :) Igyekezni fogok. :) Szeretném megköszönni nektek,hogy túl léptük a 20000 megtekintést! :D Na de jó olvasását, és a lehetséges helyesírási hibákért előre bocsánatot kérek. (:

42.rész.

A folyosós meglepetés után, az ebédlőbe vettem az irányt egy hatalmas mosollyal az arcomon.
Ugyanis a boldogság kiült az arcomra ami a szívemből sugározott kifele. Az ebédlőben szokás szerint beálltam a sorba. Az előttem álló ember hátra fordult és megszólalt.
- Nyugodtan gyere csak elém. - tágra nyílt szemekkel néztem csak rá. Attól még, hogy megnyertük a versenyt attól még nem kell velem kivételezni. Ugyan olyan ember voltam és vagyok a verseny előtt és után.
- Köszönöm, de nem, tudok várni. - ezzel visszafordult előre. Miután elvettem az adagjaimat, elindultam a tálcával az asztalok felé. Elég nagy ebédlő társult az iskolához. Piros kör alakú asztalokkal és félkör alakú padokkal amik szint úgy pirosak voltak. Láttam egy üres asztalt, a felé elindultam, mikor hirtelen elém ugrott valaki. Megijedtem, majdnem magamra borítottam a tálcát és a tartalmát.
- Szia. - nyávogta az egyik cicaba osztálytársam.
- Helló.
- Gyere oda hozzánk. - megfogta a karomat és elkezdett húzni az asztalukhoz. Nem is válaszoltam, szónélkül mégis ott voltam. Nem akartam bunkó lenni, így leültem. Enni kezdtem, mikor az egyik cicaba megszólalt.
- Te Jézus, milyenek a körmeid. - rá pillantottam a körmeimre.
- Hogy lehetsz ennyire ápolatlan?! - nyávogta a másik. Nekem már ennyi elég volt belőlük, így felálltam megfogtam a tálcámat és oda nyögtem nekik egy ilyet.
- Ami nem tetszik azt nem kell nézni. Érdek emberek vagytok,hát kapjátok be a nem létező f*aszom. Na puszi. - és ott hagytam őket, emelt fővel távoztam hisz nekem volt igazam, ráadásul még jogosan is. Nem is gondoltam volna magamról, hogy tudok ilyen kemény is lenni. Az incidens után a suli kapujához mentem, hisz Elenával szoktam haza menni így ott szoktam megvárni.

*E közben a fiúknál*

Liam szemszöge:

- Louis beszélhetnék? - szóltam Louis-hoz, aki morcosan a kanapén üldögélt.
- Ja. - flegmán válaszolta Louis. Niall, Harry és Zayn elmentek bevásárolni, hisz Niall szinte az összes kaját felfalta. Így csak Louis és én maradtam itthon, tökéletes alkalom volt ez, hogy beszéljek Louis-sal. Leültem mellé a kanapéra.
- Figyelj Tesó én nem prédikálni szeretnék, de a tegnapi dolog az mi volt? Mi történt veled? - Lous rám nézett és láttam, hogy valami nagyon nincs rendben vele.

- Én sajnálom a tegnapi dolgot, csak tudod mostanában amin keresztül megyek az nem valami kellemes dolog.
- Nekem elmondhatod, hisz tudod.
- Na jó elmondom, van egy lány aki már nagyon régóta tetszik sőt úgy érzem, hogy beleszerettem.
- És evvel mi a baj?
- Evvel semmi, csak azzal, hogy neki van barátja és a Ő azaz a lány utál engem.
- Ezt miből veszed?
- Az nem fontos lényeg, hogy nem nagyon kedvel, de ez az én hibám, mert hülyén viselkedtem és viselkedek.
- És ezt a lányt ismerem?
- Nem. Nem hiszem, Ő egy különleges egy lány, és, ha nem lenne belehalnék.
- És tudja, hogy mit érzel iránta?
- Hát, nem. Nem merem elmondani neki, hisz neki van barátja és nem is kedvel engem.
- Mondta egy szóval is, hogy nem kedvel?
- Nem.
- Hát, akkor meg. Szerintem az lenne a legjobb, ha elmondanád neki, figyelj attól még semmi rossz nem fog történni. Tudod próba cseresznye.
- Lehet, hogy igazad van.
- Nem lehet, hanem biztos. Akkor ezt megbeszéltük.
- Igen meg. - és felakart állni Louis a kanapéról.
- Várj lenne még valami.
- Micsoda?
- Tegnap elég ronda dolgokat mondtál Harry-ről és Jessie-ről.
- Igen tudom. - lehajtotta a fejét.
- Nem volt szép tőled.
- Tudom, és elnézést is fogok kérni Jessie-től és Harry-től is.
- Na helyes.
- Na helló. - Niall nagy vigyorral jött be a nappaliba. Ezek szerint megjöttek a fiúk. Zayn és Harry nagy szatyrokkal fáradtak be a nappaliba és onnét a konyhába. Felkeltem és a konyhába mentem, hogy segítsek neki a pakolásban.

Louis szemszöge:

Miután Liam-mel beszélgettünk, sokkal könnyebbnek éreztem a szívemet és a lelkemet. Már rám fért egy ilyen beszélgetés, és főképp Liam-mel lehet ennyire komolyan beszélni. Tudom, hogy igaza volt, hogy rondán viselkedtem tegnap, de tudom, hogy mit miért tettem és mondtam, de mivel megígértem Liam-nek így bocsánatot kérek. Harry-től nem szívesen, de muszáj, hisz egy csapat vagyunk vagy mi. Jessie-től is bocsánatot kérek akkor már. Így akkor már ma, annak a lánynak is elmondom, hogy mit érzek iránta, ha egyszer már arra rávettem magam, hogy bocsánatot kérjek. A lány kilétét azért nem fedtem fel, mert nem szeretném, ha a fiúk megtudnák, mert abból egész biztos, hogy balhé lenne.