2013. december 31., kedd
2013. december 25., szerda
43.rész
Sziasztok! :D Így karácsony alkalmával meghoztam az új részt. :) Tudom,hogy nem lettek meg a komik,amiket sajnálok. :/ Talán azért is nem lettek meg,mert lehet,hogy nem jó amit írok,ezt csak Ti tudjátok. :) De ennek ellenére meghoztam az új részt,gondoltam tovább nem húzom az időd. Így itt van. A lehetséges helyesírási hibákért előre bocsánatot kérek. :) De a rész előtt Boldog,Békés Karácsonyi Ünnepeket Kívánok Nektek! :)
43.rész
Louis szemszöge:
Felkeltem a kanapéról és a konyha felé vettem az irányt. Mikor az ajtó előtt voltam Harry pont jött ki. Szinte egymásba ütköztünk.
- Figyelj tesó. - szóltam hozzá.
- Hmm?
- Bocsánatot szeretnék kérni a tegnapi viselkedésem miatt.
- Miért mit csináltál?
-Hát bunkó voltam veled, és Jessie-vel.
- Ja, semmi gond, már el is felejtettem. Na de megyek mert telefonálnom kell. - és felment az emeletre. Ez könnyen ment, mondtam magamban. Jessie-vel a kibékülés viszont már nehezebb lesz, úgy érzem. Na de megoldom. Na meg szerelmet is kell vallanom annak a lánynak akiért képes lennék meghalni. Az lesz aztán a nehéz feladat. Miközben ezek a mondatok cikáztak a fejemben közben elindultam Jessie-hez. Meglepő dolog, de nem kocsival mentem, holott messze laknak tőlünk, de mivel ki akartam szellőztetni a fejemet és gondolkodni, hogy mit is mondjak így inkább sétáltam.
Jessie szemszöge:
Már lassan félórája várok Elenára, de Ő még sehol. Holott mindig Ő szoktak mondani nekem, hogy én vagyok a lassú meg, hogy sosem érek sehova sem időbe. Ezzel vitatkoznék, hisz Ő nincs itt, én meg igen. Már úgy voltam vele, hogy elindulok, mikor látom, hogy Elena jön ki az ajtón azzal a 3 cica babával. Tágra nyílt szemekkel néztem rájuk. Hisz elindultak felém.
- Szia Jess. - köszönt Elena.
- Hát ők meg?! - szegeztem a kérdést Elenához.
- Elmondták, hogy milyen bunkó voltál velük, holott ők szépen bántak veled.
- Aha, ha te mondod. Nem nagyon tud érdekelni. Na de jössz?
- Hova?
- Hát haza.
- Nem gond, ha nem?
- Mert?!
- Mert a csajokat megkértem, hogy mútassák meg, hogy hol csináltatták a körmüket, mert annyira szép. Nézd. - és mutatott az egyik csaj körmére.
- Aha, csodálatosan ronda. Na császtok akkor. - sarkon fordultam és ott hagytam őket. Mi az, hogy Elenának műköröm kell?! Hiszen mindig mondta, hogy mennyire nem szereti meg, hogy nem tetszik neki, meg így meg úgy. Nem tudom, hogy vele is mi történt. Tegnap Louis bolondult meg, ma meg Elena, én ezt nem értem. Néha tényleg úgy érzem, hogy én vagyok az egyetlen normális ember.
***
Mikor haza értem lepakoltam a szobámba és lementem a konyhába, hogy valami vacsorát készítsek.
Louis szemszöge:
Mikor Jessie-ék házának az ajtajához értem megtorpantam. Egyszerűen nem mertem bekopogni, nem tudom, hogy mi ütött belém, de teljesen lefagytam. Így megfordultam és elindultam vissza. A járda közepén megálltam és mégis csak vissza fordultam. Erőt vettem magamon és bekopogtam. Senki sem nyitott ajtót, így megfordultam és elindultam. Mikor hallottam, hogy kattan a zár. Hátrafordultam és Jessie csodálkozva állt az ajtóban.
- Szia Jess.
- Helló. Hát te mit keresel itt?
- Hozzád jöttem. - és vissza mentem az eredeti helyemre ahol álltam, azaz az ajtó elé.
- Hozzám?!
- Igen.
- Megint leakarsz oltani mint tegnap?! Mert, ha igen, akkor bocs, de nem vagyok rá kíváncsi.
- Nem szidtalak volna, ha nem lennél együtt Harry-vel.
- Mi a bajod velünk?
- Semmi...
- Az, hogy együtt vagyunk?
- Igen az.
- De ez neked miért baj? Áruld már el.
- Mert... - nem tudtam befejezni a mondatomat, mert Elena megzavart minket.
- Sziasztok. Hát te Louis?
- Én csak izéé Ő, bocsánatot jöttem kérni Jessie-től.
- Ó,értem. Hát akkor rajta. Na Szia. - és bement a házba. Jessie-n láttam, hogy nem tetszik neki, hogy Elena haza jött. Így bátorkodtam megkérdezni, hogy mi a baja.
- Összevesztettek?
- Kivel?
- Elenával.
- Egy picit összekaptunk, de semmi fontos. De ne tereld a szót. Szóval figyelek, hogy megtudjam, hogy mi a bajod velünk, de legfőképp velem.
- Hát elsősorban elnézését szeretnék kérni a tegnapi viselkedésem miatt. Tudom, hogy elég durva dolgokat vágtam a fejedhez. Ami nm volt szép tőlem és ráadásul nem gondoltam komolyan.
- Jól van, nem gáz. És Harry-vel mi a gondod? Hisz őt is szidtad.
- Vele csak egy a problémám.
- És mi az?
- Hogy veled van.
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy féltékeny vagy?
- De igen, féltékeny vagyok Harry-re, hogy Ő az aki veled lehet, aki hozzád érhet, aki csókolhat, aki szerethet, aki hozzád bújhat és már eleve az, hogy az Övé vagy és nem az enyém. - Jessie-nek a lélegzete is elállt, meg se tudod szólalni. Megijedtem, hogy valami baja van.
- Jól vagy? - kétségbe esetten kérdeztem.
- Mi? Ja igen persze csak most így lesokkolódtam. És most ezzel mit akarsz mondani?
- Mi lenne, ha nem itt beszélnénk ezt meg, hanem bent?
- Jó lenne, de Harry mindjárt itt lesz, ugyan is talit beszéltünk meg.
- Akkor tudod mit hagyjuk, ha neked fontosabb Harry mint, hogy engem meghallgass és, hogy megtud az érzéseimet, akkor le van szarva az egész. Na csá. - és elviharoztam.
Jessie szemszöge:
Éppen a konyhába csináltam a vacsorát, amikor kopogtak. Leraktam a kezemben lévő edényeket és ajtót nyitottam. Mikor Louis-t láttam meg, háttal állt az ajtónak. Azt hittem, hogy rosszul látok, de mikor megfordult, akkor tudtam, hogy igen ez Louis.Eléggé meglepődtem, hogy mit keres itt. Reméltem, hogy nem akar megint beszólni vagy bármi mást. De e helyett sokkal rosszabbat közölt velem, hogy féltékeny Harry-re, hogy Ő velem lehet és, hogy Louis nem. Láttam Louis-son, hogy valami fontosat akar mondani, de pont, akkor zavart meg minket Elena. Aminek egyáltalán nem örültem. Szegény Louis-t lehet, hogy megbántottam azzal, hogy elküldtem, mert Harry-vel találkozom. Rosszul esett neki, hisz bedurcizott és lelépet.
Harry szemszöge:
Épp sétáltam Jess-hez, mikor Louis-t pillantottam meg, ahogyan sietve jött velem szembe.
- Hát Te? - kérdeztem tőle.
- Hagyjál békén. - nekem jött és úgy ment el mellettem. Én csak meglepetten bámultam utána, és magamba motyogtam, hogy ennek megint mi a baja. Egyszer boldog, egyszer nem, egyszer nyugodt, egyszer meg ideges. Súlyos hangulat változásai vannak az biztos. Na majd beszélek vele, de most Jessie-re kell koncentrálnom, hisz van egy kis időm addig még nem próbálunk a fiúkkal a jövő heti koncertünkre. Épp ezért arra gondoltam, hogy jó lenne, ha ma együtt tudnánk lenni. Már mint úgy. Mert már elég régóta nem voltam együtt nővel és, hát pasiból vagyok így szükségem van arra is, mint, hogy mindig tele legyen a gyomrom. Hát igen ezek vagyunk mi, pasik.
4 komi 3 tetszik és 22300 nézettség után hozom az új részt. :)
43.rész
Louis szemszöge:
Felkeltem a kanapéról és a konyha felé vettem az irányt. Mikor az ajtó előtt voltam Harry pont jött ki. Szinte egymásba ütköztünk.
- Hmm?
- Bocsánatot szeretnék kérni a tegnapi viselkedésem miatt.
- Miért mit csináltál?
-Hát bunkó voltam veled, és Jessie-vel.
- Ja, semmi gond, már el is felejtettem. Na de megyek mert telefonálnom kell. - és felment az emeletre. Ez könnyen ment, mondtam magamban. Jessie-vel a kibékülés viszont már nehezebb lesz, úgy érzem. Na de megoldom. Na meg szerelmet is kell vallanom annak a lánynak akiért képes lennék meghalni. Az lesz aztán a nehéz feladat. Miközben ezek a mondatok cikáztak a fejemben közben elindultam Jessie-hez. Meglepő dolog, de nem kocsival mentem, holott messze laknak tőlünk, de mivel ki akartam szellőztetni a fejemet és gondolkodni, hogy mit is mondjak így inkább sétáltam.
Jessie szemszöge:
Már lassan félórája várok Elenára, de Ő még sehol. Holott mindig Ő szoktak mondani nekem, hogy én vagyok a lassú meg, hogy sosem érek sehova sem időbe. Ezzel vitatkoznék, hisz Ő nincs itt, én meg igen. Már úgy voltam vele, hogy elindulok, mikor látom, hogy Elena jön ki az ajtón azzal a 3 cica babával. Tágra nyílt szemekkel néztem rájuk. Hisz elindultak felém.
- Szia Jess. - köszönt Elena.
- Hát ők meg?! - szegeztem a kérdést Elenához.
- Elmondták, hogy milyen bunkó voltál velük, holott ők szépen bántak veled.
- Aha, ha te mondod. Nem nagyon tud érdekelni. Na de jössz?
- Hova?
- Hát haza.
- Nem gond, ha nem?
- Mert?!
- Mert a csajokat megkértem, hogy mútassák meg, hogy hol csináltatták a körmüket, mert annyira szép. Nézd. - és mutatott az egyik csaj körmére.
***
Mikor haza értem lepakoltam a szobámba és lementem a konyhába, hogy valami vacsorát készítsek.
Louis szemszöge:
Mikor Jessie-ék házának az ajtajához értem megtorpantam. Egyszerűen nem mertem bekopogni, nem tudom, hogy mi ütött belém, de teljesen lefagytam. Így megfordultam és elindultam vissza. A járda közepén megálltam és mégis csak vissza fordultam. Erőt vettem magamon és bekopogtam. Senki sem nyitott ajtót, így megfordultam és elindultam. Mikor hallottam, hogy kattan a zár. Hátrafordultam és Jessie csodálkozva állt az ajtóban.
- Szia Jess.
- Helló. Hát te mit keresel itt?
- Hozzád jöttem. - és vissza mentem az eredeti helyemre ahol álltam, azaz az ajtó elé.
- Hozzám?!
- Igen.
- Megint leakarsz oltani mint tegnap?! Mert, ha igen, akkor bocs, de nem vagyok rá kíváncsi.
- Nem szidtalak volna, ha nem lennél együtt Harry-vel.
- Mi a bajod velünk?
- Semmi...
- Az, hogy együtt vagyunk?
- Igen az.
- De ez neked miért baj? Áruld már el.
- Mert... - nem tudtam befejezni a mondatomat, mert Elena megzavart minket.
- Sziasztok. Hát te Louis?
- Én csak izéé Ő, bocsánatot jöttem kérni Jessie-től.
- Ó,értem. Hát akkor rajta. Na Szia. - és bement a házba. Jessie-n láttam, hogy nem tetszik neki, hogy Elena haza jött. Így bátorkodtam megkérdezni, hogy mi a baja.
- Összevesztettek?
- Kivel?
- Elenával.
- Egy picit összekaptunk, de semmi fontos. De ne tereld a szót. Szóval figyelek, hogy megtudjam, hogy mi a bajod velünk, de legfőképp velem.
- Hát elsősorban elnézését szeretnék kérni a tegnapi viselkedésem miatt. Tudom, hogy elég durva dolgokat vágtam a fejedhez. Ami nm volt szép tőlem és ráadásul nem gondoltam komolyan.
- Jól van, nem gáz. És Harry-vel mi a gondod? Hisz őt is szidtad.
- Vele csak egy a problémám.
- És mi az?
- Hogy veled van.
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy féltékeny vagy?
- De igen, féltékeny vagyok Harry-re, hogy Ő az aki veled lehet, aki hozzád érhet, aki csókolhat, aki szerethet, aki hozzád bújhat és már eleve az, hogy az Övé vagy és nem az enyém. - Jessie-nek a lélegzete is elállt, meg se tudod szólalni. Megijedtem, hogy valami baja van.
- Jól vagy? - kétségbe esetten kérdeztem.
- Mi? Ja igen persze csak most így lesokkolódtam. És most ezzel mit akarsz mondani?
- Mi lenne, ha nem itt beszélnénk ezt meg, hanem bent?
- Jó lenne, de Harry mindjárt itt lesz, ugyan is talit beszéltünk meg.
- Akkor tudod mit hagyjuk, ha neked fontosabb Harry mint, hogy engem meghallgass és, hogy megtud az érzéseimet, akkor le van szarva az egész. Na csá. - és elviharoztam.
Jessie szemszöge:
Éppen a konyhába csináltam a vacsorát, amikor kopogtak. Leraktam a kezemben lévő edényeket és ajtót nyitottam. Mikor Louis-t láttam meg, háttal állt az ajtónak. Azt hittem, hogy rosszul látok, de mikor megfordult, akkor tudtam, hogy igen ez Louis.Eléggé meglepődtem, hogy mit keres itt. Reméltem, hogy nem akar megint beszólni vagy bármi mást. De e helyett sokkal rosszabbat közölt velem, hogy féltékeny Harry-re, hogy Ő velem lehet és, hogy Louis nem. Láttam Louis-son, hogy valami fontosat akar mondani, de pont, akkor zavart meg minket Elena. Aminek egyáltalán nem örültem. Szegény Louis-t lehet, hogy megbántottam azzal, hogy elküldtem, mert Harry-vel találkozom. Rosszul esett neki, hisz bedurcizott és lelépet.
Harry szemszöge:
Épp sétáltam Jess-hez, mikor Louis-t pillantottam meg, ahogyan sietve jött velem szembe.
- Hát Te? - kérdeztem tőle.
- Hagyjál békén. - nekem jött és úgy ment el mellettem. Én csak meglepetten bámultam utána, és magamba motyogtam, hogy ennek megint mi a baja. Egyszer boldog, egyszer nem, egyszer nyugodt, egyszer meg ideges. Súlyos hangulat változásai vannak az biztos. Na majd beszélek vele, de most Jessie-re kell koncentrálnom, hisz van egy kis időm addig még nem próbálunk a fiúkkal a jövő heti koncertünkre. Épp ezért arra gondoltam, hogy jó lenne, ha ma együtt tudnánk lenni. Már mint úgy. Mert már elég régóta nem voltam együtt nővel és, hát pasiból vagyok így szükségem van arra is, mint, hogy mindig tele legyen a gyomrom. Hát igen ezek vagyunk mi, pasik.
4 komi 3 tetszik és 22300 nézettség után hozom az új részt. :)
2013. december 1., vasárnap
42.rész
Sziasztok! Elnézést kérek,hogy ennyi idő után csak most hozom az új részt,de elég sok időmet elveszi a suli meg a tanulás. :/ Mindennap hulla fáradt vagyok és alig van energiám valamire is,de nem hagylak titeket cserben,hisz ti sem hagytok engem cserben! :) Igyekezni fogok. :) Szeretném megköszönni nektek,hogy túl léptük a 20000 megtekintést! :D Na de jó olvasását, és a lehetséges helyesírási hibákért előre bocsánatot kérek. (:
42.rész.
A folyosós meglepetés után, az ebédlőbe vettem az irányt egy hatalmas mosollyal az arcomon.
Ugyanis a boldogság kiült az arcomra ami a szívemből sugározott kifele. Az ebédlőben szokás szerint beálltam a sorba. Az előttem álló ember hátra fordult és megszólalt.
- Nyugodtan gyere csak elém. - tágra nyílt szemekkel néztem csak rá. Attól még, hogy megnyertük a versenyt attól még nem kell velem kivételezni. Ugyan olyan ember voltam és vagyok a verseny előtt és után.
- Köszönöm, de nem, tudok várni. - ezzel visszafordult előre. Miután elvettem az adagjaimat, elindultam a tálcával az asztalok felé. Elég nagy ebédlő társult az iskolához. Piros kör alakú asztalokkal és félkör alakú padokkal amik szint úgy pirosak voltak. Láttam egy üres asztalt, a felé elindultam, mikor hirtelen elém ugrott valaki. Megijedtem, majdnem magamra borítottam a tálcát és a tartalmát.
- Szia. - nyávogta az egyik cicaba osztálytársam.
- Helló.
- Gyere oda hozzánk. - megfogta a karomat és elkezdett húzni az asztalukhoz. Nem is válaszoltam, szónélkül mégis ott voltam. Nem akartam bunkó lenni, így leültem. Enni kezdtem, mikor az egyik cicaba megszólalt.
- Te Jézus, milyenek a körmeid. - rá pillantottam a körmeimre.
- Hogy lehetsz ennyire ápolatlan?! - nyávogta a másik. Nekem már ennyi elég volt belőlük, így felálltam megfogtam a tálcámat és oda nyögtem nekik egy ilyet.
- Ami nem tetszik azt nem kell nézni. Érdek emberek vagytok,hát kapjátok be a nem létező f*aszom. Na puszi. - és ott hagytam őket, emelt fővel távoztam hisz nekem volt igazam, ráadásul még jogosan is. Nem is gondoltam volna magamról, hogy tudok ilyen kemény is lenni. Az incidens után a suli kapujához mentem, hisz Elenával szoktam haza menni így ott szoktam megvárni.
*E közben a fiúknál*
Liam szemszöge:
- Louis beszélhetnék? - szóltam Louis-hoz, aki morcosan a kanapén üldögélt.
- Ja. - flegmán válaszolta Louis. Niall, Harry és Zayn elmentek bevásárolni, hisz Niall szinte az összes kaját felfalta. Így csak Louis és én maradtam itthon, tökéletes alkalom volt ez, hogy beszéljek Louis-sal. Leültem mellé a kanapéra.
- Figyelj Tesó én nem prédikálni szeretnék, de a tegnapi dolog az mi volt? Mi történt veled? - Lous rám nézett és láttam, hogy valami nagyon nincs rendben vele.
- Én sajnálom a tegnapi dolgot, csak tudod mostanában amin keresztül megyek az nem valami kellemes dolog.
- Nekem elmondhatod, hisz tudod.
- Na jó elmondom, van egy lány aki már nagyon régóta tetszik sőt úgy érzem, hogy beleszerettem.
- És evvel mi a baj?
- Evvel semmi, csak azzal, hogy neki van barátja és a Ő azaz a lány utál engem.
- Ezt miből veszed?
- Az nem fontos lényeg, hogy nem nagyon kedvel, de ez az én hibám, mert hülyén viselkedtem és viselkedek.
- És ezt a lányt ismerem?
- Nem. Nem hiszem, Ő egy különleges egy lány, és, ha nem lenne belehalnék.
- És tudja, hogy mit érzel iránta?
- Hát, nem. Nem merem elmondani neki, hisz neki van barátja és nem is kedvel engem.
- Mondta egy szóval is, hogy nem kedvel?
- Nem.
- Hát, akkor meg. Szerintem az lenne a legjobb, ha elmondanád neki, figyelj attól még semmi rossz nem fog történni. Tudod próba cseresznye.
- Lehet, hogy igazad van.
- Nem lehet, hanem biztos. Akkor ezt megbeszéltük.
- Igen meg. - és felakart állni Louis a kanapéról.
- Várj lenne még valami.
- Micsoda?
- Tegnap elég ronda dolgokat mondtál Harry-ről és Jessie-ről.
- Igen tudom. - lehajtotta a fejét.
- Nem volt szép tőled.
- Tudom, és elnézést is fogok kérni Jessie-től és Harry-től is.
- Na helyes.
- Na helló. - Niall nagy vigyorral jött be a nappaliba. Ezek szerint megjöttek a fiúk. Zayn és Harry nagy szatyrokkal fáradtak be a nappaliba és onnét a konyhába. Felkeltem és a konyhába mentem, hogy segítsek neki a pakolásban.
Louis szemszöge:
Miután Liam-mel beszélgettünk, sokkal könnyebbnek éreztem a szívemet és a lelkemet. Már rám fért egy ilyen beszélgetés, és főképp Liam-mel lehet ennyire komolyan beszélni. Tudom, hogy igaza volt, hogy rondán viselkedtem tegnap, de tudom, hogy mit miért tettem és mondtam, de mivel megígértem Liam-nek így bocsánatot kérek. Harry-től nem szívesen, de muszáj, hisz egy csapat vagyunk vagy mi. Jessie-től is bocsánatot kérek akkor már. Így akkor már ma, annak a lánynak is elmondom, hogy mit érzek iránta, ha egyszer már arra rávettem magam, hogy bocsánatot kérjek. A lány kilétét azért nem fedtem fel, mert nem szeretném, ha a fiúk megtudnák, mert abból egész biztos, hogy balhé lenne.
.png)
42.rész.
A folyosós meglepetés után, az ebédlőbe vettem az irányt egy hatalmas mosollyal az arcomon.
Ugyanis a boldogság kiült az arcomra ami a szívemből sugározott kifele. Az ebédlőben szokás szerint beálltam a sorba. Az előttem álló ember hátra fordult és megszólalt.
- Nyugodtan gyere csak elém. - tágra nyílt szemekkel néztem csak rá. Attól még, hogy megnyertük a versenyt attól még nem kell velem kivételezni. Ugyan olyan ember voltam és vagyok a verseny előtt és után.
- Köszönöm, de nem, tudok várni. - ezzel visszafordult előre. Miután elvettem az adagjaimat, elindultam a tálcával az asztalok felé. Elég nagy ebédlő társult az iskolához. Piros kör alakú asztalokkal és félkör alakú padokkal amik szint úgy pirosak voltak. Láttam egy üres asztalt, a felé elindultam, mikor hirtelen elém ugrott valaki. Megijedtem, majdnem magamra borítottam a tálcát és a tartalmát.
- Szia. - nyávogta az egyik cicaba osztálytársam.
- Helló.
- Gyere oda hozzánk. - megfogta a karomat és elkezdett húzni az asztalukhoz. Nem is válaszoltam, szónélkül mégis ott voltam. Nem akartam bunkó lenni, így leültem. Enni kezdtem, mikor az egyik cicaba megszólalt.
- Te Jézus, milyenek a körmeid. - rá pillantottam a körmeimre.
- Hogy lehetsz ennyire ápolatlan?! - nyávogta a másik. Nekem már ennyi elég volt belőlük, így felálltam megfogtam a tálcámat és oda nyögtem nekik egy ilyet.
- Ami nem tetszik azt nem kell nézni. Érdek emberek vagytok,hát kapjátok be a nem létező f*aszom. Na puszi. - és ott hagytam őket, emelt fővel távoztam hisz nekem volt igazam, ráadásul még jogosan is. Nem is gondoltam volna magamról, hogy tudok ilyen kemény is lenni. Az incidens után a suli kapujához mentem, hisz Elenával szoktam haza menni így ott szoktam megvárni.
*E közben a fiúknál*
Liam szemszöge:
- Louis beszélhetnék? - szóltam Louis-hoz, aki morcosan a kanapén üldögélt.
- Ja. - flegmán válaszolta Louis. Niall, Harry és Zayn elmentek bevásárolni, hisz Niall szinte az összes kaját felfalta. Így csak Louis és én maradtam itthon, tökéletes alkalom volt ez, hogy beszéljek Louis-sal. Leültem mellé a kanapéra.
- Figyelj Tesó én nem prédikálni szeretnék, de a tegnapi dolog az mi volt? Mi történt veled? - Lous rám nézett és láttam, hogy valami nagyon nincs rendben vele.
- Én sajnálom a tegnapi dolgot, csak tudod mostanában amin keresztül megyek az nem valami kellemes dolog.
- Nekem elmondhatod, hisz tudod.
- Na jó elmondom, van egy lány aki már nagyon régóta tetszik sőt úgy érzem, hogy beleszerettem.
- És evvel mi a baj?
- Evvel semmi, csak azzal, hogy neki van barátja és a Ő azaz a lány utál engem.
- Ezt miből veszed?
- Az nem fontos lényeg, hogy nem nagyon kedvel, de ez az én hibám, mert hülyén viselkedtem és viselkedek.
- És ezt a lányt ismerem?
- Nem. Nem hiszem, Ő egy különleges egy lány, és, ha nem lenne belehalnék.
- És tudja, hogy mit érzel iránta?
- Hát, nem. Nem merem elmondani neki, hisz neki van barátja és nem is kedvel engem.
- Mondta egy szóval is, hogy nem kedvel?
- Nem.
- Hát, akkor meg. Szerintem az lenne a legjobb, ha elmondanád neki, figyelj attól még semmi rossz nem fog történni. Tudod próba cseresznye.
- Lehet, hogy igazad van.
- Nem lehet, hanem biztos. Akkor ezt megbeszéltük.
- Igen meg. - és felakart állni Louis a kanapéról.
- Várj lenne még valami.
- Micsoda?
- Tegnap elég ronda dolgokat mondtál Harry-ről és Jessie-ről.
- Igen tudom. - lehajtotta a fejét.
- Nem volt szép tőled.
- Tudom, és elnézést is fogok kérni Jessie-től és Harry-től is.
- Na helyes.
- Na helló. - Niall nagy vigyorral jött be a nappaliba. Ezek szerint megjöttek a fiúk. Zayn és Harry nagy szatyrokkal fáradtak be a nappaliba és onnét a konyhába. Felkeltem és a konyhába mentem, hogy segítsek neki a pakolásban.
Louis szemszöge:
Miután Liam-mel beszélgettünk, sokkal könnyebbnek éreztem a szívemet és a lelkemet. Már rám fért egy ilyen beszélgetés, és főképp Liam-mel lehet ennyire komolyan beszélni. Tudom, hogy igaza volt, hogy rondán viselkedtem tegnap, de tudom, hogy mit miért tettem és mondtam, de mivel megígértem Liam-nek így bocsánatot kérek. Harry-től nem szívesen, de muszáj, hisz egy csapat vagyunk vagy mi. Jessie-től is bocsánatot kérek akkor már. Így akkor már ma, annak a lánynak is elmondom, hogy mit érzek iránta, ha egyszer már arra rávettem magam, hogy bocsánatot kérjek. A lány kilétét azért nem fedtem fel, mert nem szeretném, ha a fiúk megtudnák, mert abból egész biztos, hogy balhé lenne.
Így a lány neve és kiléte még egy darabig titok marad.
Tudom,hogy elég rövid lett,amit sajnálok. :/
5 tetszik 6 komi és 21234 megtekintés után hozom a 43. részt! (:
2013. november 13., szerda
41.rész
Sziasztok! Tudom,hogy nem lett meg sajnos az 5 komi,de azért meghoztam az új részt. :) Köszönöm az eddigi megtekintéseket és a sok feliratkozót,óriási öröm,hogy ennyien érdeklődtök a blogom iránt. Csak így tovább lassan elérjük a 20000 oldal megtekintést! :D De nem húzom tovább az időt. :) Jó olvasást,és a lehetséges helyesírási hibákért előre bocsánatot kérek! :)
41.rész
Elenával már majd nem haza értünk, mikor megszólalt a telefonom. Picit megugrottam, mivel megijedtem, elővettem és láttam, hogy egy üzenetem jött.Feladó ismeretlen volt. Megnyitottam és ez állt benne :
Megtalállak !
Mi után elolvastam, egyszerűen megállt bennem az ütőér. A táskám kiesett a kezemből. Erre Elena hátra fordult és csak annyit látott, hogy a földön fekszem. Oda rohant hozzám.
- Jessie! - elkezdte az arcomat picit ütögetni, hogy felébredjek. Ugyanis elájultam, sokkot kaptam. Lassan kinyitottam a szememet.
- Mi történt? - Elena kétségbe esetten kérdezte. Oda adtam neki a telefonomat, hogy olvassa el amit én olvastam.
- Kiírta?
- Az az ember aki megölte az édesanyámat, Rick volt az.
- Nem, az nem lehet. Biztos vagy benne?
- Ki más akarna megtalálni?
- Igaz, csak Ő. - közben összeszedtem magamat.
- Most mit csináljunk?
- Fogalmam sincs, hisz a számát se tudjuk. - mondtam. Teljesen be voltam szarva. Hogy miért nem tudták, akkor régen elkapni a zsaruk, ja persze mert a sok haverja segített neki és túl jártak a zsaruk eszén. Ki tudja, hogy most hol van. Lehet,hogy itt van Londonban?! Nem az nem lehet, hisz nem tudja, hogy itt vagyok. Vagy mégis?! Rettentően félek.
- Jessie.
- Igen, mi? Bocsi elgondolkoztam. - mondtam Elenának. Ugyanis, haza értünk, a cuccainkat bevittük, gyorsan összepakoltuk a sulis dolgainkat és elindultunk a suliba. Kezembe vittem a trófeát, hisz az igazgató kérte, hogy, ha megnyerjük, hadd tegye ki a vitrinbe a suli folyosóján. Az a folyosó a győztesek folyosója lett, hisz ott van kirakva mindenféle, kupa, trófea, érem és egyéb kitüntetések.
***
A suli kapun átlépve, mindenki minket nézett. Kellemetlen érzés volt, mikor egy-egy csoportra néztem és elkezdtek sugdolózni, úgy, hogy közben rám néztek.Több mint valószínű, hogy akkor rólam beszélhettek. Néhány ember oda jött gratulálni, csak azt nem tudtam, hogy kicsodák, hisz egyiket se ismertem, sőt volt olyan akit még életemben nem is láttam a suliba. De ennek ellenére jól esett, hogy engem is emberszámba vesznek, nem úgy mint, mikor először átléptem a suli kapuját. Elenával elváltunk, hisz külön osztályba járunk. Az osztályterembe belépve, elkezdtek tapsolni az osztálytársaim, még az a három ribi is. Már bocsánat a kifejezésért, de azok. Mindenki oda jött gratulálni, de persze elsőként az osztály három gráciája.
- Nagyon csinos voltál. - nyávogta az egyik.
- Az ám, de még a pasi milyen jó volt akivel táncoltál. - nyáladzott a második.
- Bocs, hogy eleinte bunkók voltunk, nem akartunk rosszat. - azzal a cincogós hangjával mondta a harmadik. Én csak forgattam a szemeimet és inkább nem szóltam semmit sem. Hanem csendben a helyemre mentem és leültem. Gondolkozni kezdtem.
Máris, ha valaki megnyer valamit, vagy híres lesz vagy egy gazdag családba kerül már is mindenki vele akar barátkozni. Elég érdekes. Amég egy senki voltam levegőnek néztek, most, hogy megnyertem a táncversenyt már is itt puncsolnak nekem. Szánalmasak! Nem felejtettem el azt a sok rosszat amit velem tettek, azt hiszik, hogy bevettem a süket dumájukat. Hát egy frászt! Soha nem is voltunk jóban, és soha nem is leszünk, ők csak érdek barátok. Csak azért vannak ilyen jóba mert mind a hárman gazdagok, csak a pénz nem boldogít. De ők tudják engem nem érdekelnek, magas ívben leszarom őket!
***
Már javában ment az óra, mikor kopogtak az ajtón. Az igazgató titkárnője dugta be a fejét.
- Elnézést a zavarásért. Az igazgató úr Jessie Morgan-t kéreti az irodájába. - a tanár rám nézett utalás képpen, hogy menjek.Összeszedtem a cuccaimat, hisz ki tudja, hogy meddig dekkolok ott el. Más esetben, ha az igazgatóiba hívatnak valakit az csak rossz dolog lehet, de jelen esetben tudtam, hogy miért hívat. Az iroda előtt megálltam és bekopogtam és benyitottam.
- Jaj, Jessie már vártalak ülj csak le. - felettébb boldogan mondta. Az egyik széken Jack már ott ült. Helyet foglaltam én is.
- Gratulálok! Büszkeséggel tölt el, hogy a mi iskolánkból táncoló pár jelen esetben ti, megnyertétek a versenyt. Nos a trófeát elhoztátok, ahogy kértem?
- Persze. - feleltem és oda adtam.
- Gyönyörű! Azonnal be is kerül a vitrinbe, és szeretném, ha így tovább dolgoznátok és, hogy nyerjetek még ilyen sok szép trófeát mint ez.
- Igyekezni fogunk. - Jake hatalmas mosollyal felelte.
- Remek. Most pedig menjetek Isten hírével. - elköszöntünk és a folyosóra kiérve, mikor megláttak minket az emberek ugyanis már kicsengettek, mindenki elkezdett tapsolni, fütyülni. Nekünk szólt pontosítva, hogy megnyertünk egy igen híres táncversenyt. Melegség járta át a szívemet, az emberekből áramló szeretett felénk, a szívemig hatolt. Hogy igen, emberszámba vesznek, felnéznek rám, örülnek annak amit Jacke-kel együtt elértünk és ami a legfontosabb, hogy elfogadnak. Igen ez volt az a pillanat, mikor éreztem, hogy befogadtak maguk közé, elfogadtak úgy ahogy vagyok, elismernek és abban a pillanatban egy láthatatlan lányból, akin mindenki átnézett, lettem valaki, és ezt az érzést senki sem tudja el venni tőlem. Attól a pillanattól kezdve a nevemet a fejükbe vésték. Csodálatos érzéssel töltött el az elismerésük, holott tudtam, hogy, ha nincs ez a verseny, ha nem nyerjük meg, akkor ez nem történik meg és továbbra is csak egy kis szürke egér maradtam volna. Erre mondják, hogy nincsenek véletlenek és okkal nyertük meg a versenyt és okkal történt minden. Hogy egy csöppnyi boldogság jusson nekem az életből a sok szenvedésem után. Ehhez a boldogsághoz hozzá járult Elena, Harry a fiúk, Jack és most a többi embertársam.
Még sem olyan rossz az életem,mint, ahogy gondoltam. Amég van minek örülni, addig semmi gond.
8 tetszik és 3 komi után hozom a 42. részt. (:
41.rész
Elenával már majd nem haza értünk, mikor megszólalt a telefonom. Picit megugrottam, mivel megijedtem, elővettem és láttam, hogy egy üzenetem jött.Feladó ismeretlen volt. Megnyitottam és ez állt benne :
Megtalállak !
Mi után elolvastam, egyszerűen megállt bennem az ütőér. A táskám kiesett a kezemből. Erre Elena hátra fordult és csak annyit látott, hogy a földön fekszem. Oda rohant hozzám.
- Jessie! - elkezdte az arcomat picit ütögetni, hogy felébredjek. Ugyanis elájultam, sokkot kaptam. Lassan kinyitottam a szememet.
- Mi történt? - Elena kétségbe esetten kérdezte. Oda adtam neki a telefonomat, hogy olvassa el amit én olvastam.
- Kiírta?
- Az az ember aki megölte az édesanyámat, Rick volt az.
- Nem, az nem lehet. Biztos vagy benne?
- Ki más akarna megtalálni?
- Igaz, csak Ő. - közben összeszedtem magamat.
- Most mit csináljunk?
- Fogalmam sincs, hisz a számát se tudjuk. - mondtam. Teljesen be voltam szarva. Hogy miért nem tudták, akkor régen elkapni a zsaruk, ja persze mert a sok haverja segített neki és túl jártak a zsaruk eszén. Ki tudja, hogy most hol van. Lehet,hogy itt van Londonban?! Nem az nem lehet, hisz nem tudja, hogy itt vagyok. Vagy mégis?! Rettentően félek.
- Jessie.
- Igen, mi? Bocsi elgondolkoztam. - mondtam Elenának. Ugyanis, haza értünk, a cuccainkat bevittük, gyorsan összepakoltuk a sulis dolgainkat és elindultunk a suliba. Kezembe vittem a trófeát, hisz az igazgató kérte, hogy, ha megnyerjük, hadd tegye ki a vitrinbe a suli folyosóján. Az a folyosó a győztesek folyosója lett, hisz ott van kirakva mindenféle, kupa, trófea, érem és egyéb kitüntetések.
***
A suli kapun átlépve, mindenki minket nézett. Kellemetlen érzés volt, mikor egy-egy csoportra néztem és elkezdtek sugdolózni, úgy, hogy közben rám néztek.Több mint valószínű, hogy akkor rólam beszélhettek. Néhány ember oda jött gratulálni, csak azt nem tudtam, hogy kicsodák, hisz egyiket se ismertem, sőt volt olyan akit még életemben nem is láttam a suliba. De ennek ellenére jól esett, hogy engem is emberszámba vesznek, nem úgy mint, mikor először átléptem a suli kapuját. Elenával elváltunk, hisz külön osztályba járunk. Az osztályterembe belépve, elkezdtek tapsolni az osztálytársaim, még az a három ribi is. Már bocsánat a kifejezésért, de azok. Mindenki oda jött gratulálni, de persze elsőként az osztály három gráciája.
- Nagyon csinos voltál. - nyávogta az egyik.
- Az ám, de még a pasi milyen jó volt akivel táncoltál. - nyáladzott a második.
- Bocs, hogy eleinte bunkók voltunk, nem akartunk rosszat. - azzal a cincogós hangjával mondta a harmadik. Én csak forgattam a szemeimet és inkább nem szóltam semmit sem. Hanem csendben a helyemre mentem és leültem. Gondolkozni kezdtem.
Máris, ha valaki megnyer valamit, vagy híres lesz vagy egy gazdag családba kerül már is mindenki vele akar barátkozni. Elég érdekes. Amég egy senki voltam levegőnek néztek, most, hogy megnyertem a táncversenyt már is itt puncsolnak nekem. Szánalmasak! Nem felejtettem el azt a sok rosszat amit velem tettek, azt hiszik, hogy bevettem a süket dumájukat. Hát egy frászt! Soha nem is voltunk jóban, és soha nem is leszünk, ők csak érdek barátok. Csak azért vannak ilyen jóba mert mind a hárman gazdagok, csak a pénz nem boldogít. De ők tudják engem nem érdekelnek, magas ívben leszarom őket!
***
Már javában ment az óra, mikor kopogtak az ajtón. Az igazgató titkárnője dugta be a fejét.
- Elnézést a zavarásért. Az igazgató úr Jessie Morgan-t kéreti az irodájába. - a tanár rám nézett utalás képpen, hogy menjek.Összeszedtem a cuccaimat, hisz ki tudja, hogy meddig dekkolok ott el. Más esetben, ha az igazgatóiba hívatnak valakit az csak rossz dolog lehet, de jelen esetben tudtam, hogy miért hívat. Az iroda előtt megálltam és bekopogtam és benyitottam.
- Jaj, Jessie már vártalak ülj csak le. - felettébb boldogan mondta. Az egyik széken Jack már ott ült. Helyet foglaltam én is.
- Gratulálok! Büszkeséggel tölt el, hogy a mi iskolánkból táncoló pár jelen esetben ti, megnyertétek a versenyt. Nos a trófeát elhoztátok, ahogy kértem?
- Persze. - feleltem és oda adtam.
- Igyekezni fogunk. - Jake hatalmas mosollyal felelte.
- Remek. Most pedig menjetek Isten hírével. - elköszöntünk és a folyosóra kiérve, mikor megláttak minket az emberek ugyanis már kicsengettek, mindenki elkezdett tapsolni, fütyülni. Nekünk szólt pontosítva, hogy megnyertünk egy igen híres táncversenyt. Melegség járta át a szívemet, az emberekből áramló szeretett felénk, a szívemig hatolt. Hogy igen, emberszámba vesznek, felnéznek rám, örülnek annak amit Jacke-kel együtt elértünk és ami a legfontosabb, hogy elfogadnak. Igen ez volt az a pillanat, mikor éreztem, hogy befogadtak maguk közé, elfogadtak úgy ahogy vagyok, elismernek és abban a pillanatban egy láthatatlan lányból, akin mindenki átnézett, lettem valaki, és ezt az érzést senki sem tudja el venni tőlem. Attól a pillanattól kezdve a nevemet a fejükbe vésték. Csodálatos érzéssel töltött el az elismerésük, holott tudtam, hogy, ha nincs ez a verseny, ha nem nyerjük meg, akkor ez nem történik meg és továbbra is csak egy kis szürke egér maradtam volna. Erre mondják, hogy nincsenek véletlenek és okkal nyertük meg a versenyt és okkal történt minden. Hogy egy csöppnyi boldogság jusson nekem az életből a sok szenvedésem után. Ehhez a boldogsághoz hozzá járult Elena, Harry a fiúk, Jack és most a többi embertársam.
Még sem olyan rossz az életem,mint, ahogy gondoltam. Amég van minek örülni, addig semmi gond.
8 tetszik és 3 komi után hozom a 42. részt. (:
2013. október 27., vasárnap
6.díjam.
6.díjam.
Nagyon szépen köszönöm! :* : http://www.thetimechangedme.blogspot.hu/p/awards.html
2.Válaszolj a 11 kérdésre:
Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot!
2. Válaszolj a 11 kérdésre!
3. Írj 11 kérdést!
4. Küld tovább 11 blognak!
1.Írj 11 dolgot magadról.
1.itt van a nővérem
2.álmos vagyok
3.fáradt vagyok
4.nehéz a suli
5.hétköznapokon 5:30-kor kelek
6.szeretek aludni
7.imádok zenét hallgatni
8.mindennap zenét hallgatok
9.új telefont szeretnék
10.tegnap cicáztam
11.szeretem az Éjjel-Nappal Budapestet
2.Válaszolj a 11 kérdésre:
1. Mióta és miért blogolsz?
már elég régóta
2. Kire nézel fel?
anyára
3. Nézed valamilyen youtube-guru (pl.: gabifrizurái, GoodLike) videóit?
nem
4. Van twittered?
nincs
5. Milyen telefonod van?
Huawei Y200
6. Szeretsz strandon lenni?
nem nagyon
7. Csináltál már valami értelmes dolgot a nyáron?
nem nagyon
8. Van háziállatod?
nincs
9. Cicás vagy, vagy kutyás? :D
mindkettő
10. Voltál már külföldön?
nem
11. Szeretsz zenét hallgatni?
imádok *-*
3.Írj 11 kérdést!
1.Barátok közt vagy jóban-rosszban?
2.Ég vagy föld?
3.Strand vagy medence?
4.Tél vagy nyár?
5.Jobb vagy bal kezes vagy?
6.Milyen színű a szemed?
7-Milyen színű a hajad?
8.Van körömlakkod?
9.Ha van,akkor mennyi?
10.Megy a suli?
11.Szeretsz suliba járni?
4. Küld tovább 11 blognak!
Csak egy embert tudok most. :)
2013. október 19., szombat
40.rész
Sziasztok meghoztam az új részt. :) A lehetséges helyesírási hibákért előre is elnézést kérek! (:
Itt van egyik ismerősöm blogja, nézzetek be,ha van kedvetek. :) : http://forevertogethereveryday.blogspot.hu/
Jessie szemszöge:
Madarak énekelnek, fény hatol be a szobába, ez csak egyet jelenthet. Reggel van. Lassan kinyitottam a szemeimet és az a világosság ami megcsapott bántotta a szememet, de gyorsan elszállt ez az érzés. Kidörzsöltem a maradék álmot is a szememből és magam mellett az ágyat tapogattam. Harry-t kerestem. A kezem nem találta így felültem az ágyon és magam mellé pillantottam, Harry eltűnt. Biztos dolga akadt, mint mindig, hisz híres ember. Szomorúan hátra dőltem az ágyon. Ekkor kattant az ajtónak a zárja. Az ajtón egy édesen kócos fej és a hozzá tartozó kockás test jött be. A kezében egy nagy tálca volt. Aranyosan mosolygott rám, én felültem az ágyon és pirulva néztem. Leült mellém a tálcát elém lerakta. Rápillantottam tele volt csupa finomsággal. Rántotta bacon-nel pici petrezselyemmel megszórva, pirítós kenyér kocka margarinnal, narancslekvár, habos süti, narancslé és kávé foglaltak helyet a tálcán.
- Ez mind az enyém? - csodálkozva kérdeztem.
- Igen Szerelmem. - felelte Harry.Én csak hülyén mosolyogtam.
- Köszönöm, de nem vagyok én birkózó,hogy ennyit megbírjak enni. - kuncogtam.
- Besegítek, ha kell. - erre a mondatára megfogtam egy pirítóst és a szájába nyomtam. Meglepődött és nevetni kezdet, így a rajta lévő vaj a mellkasán landolt ami széjjel folyt, hisz megvolt olvadva. Nagyon tetszett amit láttam így közel hajoltam a felsőtestéhez és elkezdtem lenyalni róla a megolvadt vajat.
- Mit csinálsz? - nevetve kérdezte Harry.
- Hát én, én.. semmit. - dadogtam. Erre a mondatomra Harry a tálcát megfogta és az éjjeli szekrényre lerakta. Miután leraktak gyorsan felém fordult és vadul nekem esett. A számat csókolta, én meg annyira meglepődtem, hogy tágra nyíló szemekkel néztem, de csak egy darabig még rá nem jöttem, hogy mi történik. Harry az ágyon hátradöntött és vadul faltuk egymás ajkait.
A teste az én testemet perzselte, a vérem kezdett felforrni, a szívem meg egyre hevesebben kezdett verni. Harry megharapta az ajkamat, viszonzás képen a nyelvét haraptam meg. Élveztük mind a ketten. Elválasztotta az ajkainkat és a nyakamat csókolgatta, és egy óriásit beleharapott. Mire én hangosan felszisszentem, de nagyon élveztem. Közben a keze a pólóm alatt járt, azzal a nagy tenyerével simogatta a hasamat. Egyre feljebb csúsztatta és mivel nem volt rajtam melltartó így azt vettem észre, hogy Harry nagy tenyere a mellemet markolja. Megfogta a felsőmet és levette rólam, picit szégyenlős vagyok ezért elakartam takarni magamat, de Harry nem engedte. Még sose látott meztelenül Harry, de az arckifejezéséből levettem, hogy nagyon tetszik neki a látvány. Mindkét kezével megmarkolta a melleimet és markolászni kezdte, nagy sóhajok hagyták el a számat. A mellem fölé hajolt és a nyelvhegyével megnyalta a mellbimbómat. Az, az érzés fantasztikus volt. Bekapta és úgy csinált mint, ha valami cumit szopott volna. Már kezdtem nedvesedni, mikor kopogás nélkül beront a szobába Elena. Harry egyből leugrott rólam én eltakartam magamat a takaróval. Harry-nek és nekem is elvörösödött az arcunk, de még Elenájé is. Fúl ciki volt az egész.
- Jaj, sajnálom nem láttam semmit. - mentegetőzött és a kezével eltakarta a szemeit.
- Már mindegy. - flegmán mondta Harry.
- Na, de,ha már így ránk rontottál, akkor áruld már el, hogy mi lehet olyan fontos, hogy csak kopogás nélkül ránk nyitsz? - mérgesen néztem Elenára.
- Hát csak annyit akartam mondani, hogy lassan suliba kellene mennünk mert elfogunk késni.
- Jó, sietek. - mondtam, és Elena kiment. Harry felém fordult és folytatni akarta amit abba hagyott, de én közbe szóltam.
- Szerintem jobb lenne, ha hagynánk ezt a dolgot.
- Már mint micsodát? - meglepődve nézett rám.
- Hát ezt, a szexet.
- Mert?
- Hát gondolkodj csak egy picit, mindig mikor belekezdünk mindig valaki megzavar minket.
- És?
- És szerintem ez egy jel, mert tudod minden okkal történik.
- Nem tudom, hogy mire akarsz kilyukadni. - csóválta a fejét Harry.
- Hát arra, hogy szerintem Isten is úgy akarja, hogy még ne történjen meg kettőnk között a dolog.
- Most ezt abból gondolod, hogy mindig mindenki megzavar minket?
- Igen.
- Lehet, hogy van benne igazság, de attól még nem kellene hagynunk szerintem.
- Próbáljuk meg, rendben? - kutya szemekkel néztem rá.
- Jó rendben, de csak Te miattad.
- Köszönöm. Na, de most fel kellene öltöznöm, mert el fogunk Elenával késni a suliból. - Harry csak bólogatott. Kikeltem az ágyból, gyorsan felvettem egy melltartót, bugyit cseréltem mivel ami rajtam volt picit nedves volt, amit Harry váltott ki belőlem. Felkaptam egy pólót, nadrágot és egy cipőt. Összepakoltam a cuccaimat, kezembe vettem a trófeát amit nyertünk és Harry-vel leindultunk a konyhába.
- Jó reggelt! - mondták a fiúk, kivéve Louis.
- Nektek is. - Harry-vel együtt mondtuk.
Niall és Zayn épp reggeliztek, Liam teát ivott, és hát Louis meg kávét kortyolgatott. Ahogy beléptem egyből Louis rám nézett azzal a gonosz nézésével. Az arcán lehetett látni, hogy tegnap elég sokat ivott, ugyan is tiszta sápadt volt az arca. Udvariasságból egy kérdést szegeztem hozzá.
- Jobban vagy Louis? - rám nézett amolyan flegma nézéssel.
- Most, hogy látlak csak rosszabbul vagyok. Rontod a légkört.
- Na jól van Louis elég lesz. - szólt rá Liam. Louis fintorgott egyet és tovább itta a kávéját. Kínos csend következett, amit Elena tört meg.
- Szerintem mi most menjünk Jessie. - én csak bólogattam, és adtam egy puszit Harry-nek.
- Sziasztok. - köszöntünk el egyszerre Elenával.
- Sziasztok. - mondták a fiúk, csak Louis nem, ugyebár.
***
Elenával már majd nem haza értünk, mikor megszólalt a telefonom. Picit megugrottam, mivel megijedtem, elővettem és láttam, hogy egy üzenetem jött. Feladó ismeretlen volt. Megnyitottam és ez állt benne : ...
Bocsánat,hogy ilyen rossz lett. :S
4 tetszik és 5 komi után hozom a 41. részt. :)
Itt van egyik ismerősöm blogja, nézzetek be,ha van kedvetek. :) : http://forevertogethereveryday.blogspot.hu/
FIGYELEM!
A következő rész csak erős idegzetű és 18 feletti korosztály számára ajánlott! Megtekintését,olvasását csak saját felelősségre!
(bár igaz,hogy nincs benne konkrét sze*x jelenet,de azért jobb,ha tudjátok!)
(bár igaz,hogy nincs benne konkrét sze*x jelenet,de azért jobb,ha tudjátok!)
40.rész
Jessie szemszöge:
Madarak énekelnek, fény hatol be a szobába, ez csak egyet jelenthet. Reggel van. Lassan kinyitottam a szemeimet és az a világosság ami megcsapott bántotta a szememet, de gyorsan elszállt ez az érzés. Kidörzsöltem a maradék álmot is a szememből és magam mellett az ágyat tapogattam. Harry-t kerestem. A kezem nem találta így felültem az ágyon és magam mellé pillantottam, Harry eltűnt. Biztos dolga akadt, mint mindig, hisz híres ember. Szomorúan hátra dőltem az ágyon. Ekkor kattant az ajtónak a zárja. Az ajtón egy édesen kócos fej és a hozzá tartozó kockás test jött be. A kezében egy nagy tálca volt. Aranyosan mosolygott rám, én felültem az ágyon és pirulva néztem. Leült mellém a tálcát elém lerakta. Rápillantottam tele volt csupa finomsággal. Rántotta bacon-nel pici petrezselyemmel megszórva, pirítós kenyér kocka margarinnal, narancslekvár, habos süti, narancslé és kávé foglaltak helyet a tálcán.
- Ez mind az enyém? - csodálkozva kérdeztem.
- Igen Szerelmem. - felelte Harry.Én csak hülyén mosolyogtam.
- Köszönöm, de nem vagyok én birkózó,hogy ennyit megbírjak enni. - kuncogtam.
- Besegítek, ha kell. - erre a mondatára megfogtam egy pirítóst és a szájába nyomtam. Meglepődött és nevetni kezdet, így a rajta lévő vaj a mellkasán landolt ami széjjel folyt, hisz megvolt olvadva. Nagyon tetszett amit láttam így közel hajoltam a felsőtestéhez és elkezdtem lenyalni róla a megolvadt vajat.
- Mit csinálsz? - nevetve kérdezte Harry.
- Hát én, én.. semmit. - dadogtam. Erre a mondatomra Harry a tálcát megfogta és az éjjeli szekrényre lerakta. Miután leraktak gyorsan felém fordult és vadul nekem esett. A számat csókolta, én meg annyira meglepődtem, hogy tágra nyíló szemekkel néztem, de csak egy darabig még rá nem jöttem, hogy mi történik. Harry az ágyon hátradöntött és vadul faltuk egymás ajkait.
- Jaj, sajnálom nem láttam semmit. - mentegetőzött és a kezével eltakarta a szemeit.
- Már mindegy. - flegmán mondta Harry.
- Na, de,ha már így ránk rontottál, akkor áruld már el, hogy mi lehet olyan fontos, hogy csak kopogás nélkül ránk nyitsz? - mérgesen néztem Elenára.
- Hát csak annyit akartam mondani, hogy lassan suliba kellene mennünk mert elfogunk késni.
- Jó, sietek. - mondtam, és Elena kiment. Harry felém fordult és folytatni akarta amit abba hagyott, de én közbe szóltam.
- Szerintem jobb lenne, ha hagynánk ezt a dolgot.
- Már mint micsodát? - meglepődve nézett rám.
- Hát ezt, a szexet.
- Mert?
- Hát gondolkodj csak egy picit, mindig mikor belekezdünk mindig valaki megzavar minket.
- És?
- És szerintem ez egy jel, mert tudod minden okkal történik.
- Nem tudom, hogy mire akarsz kilyukadni. - csóválta a fejét Harry.
- Hát arra, hogy szerintem Isten is úgy akarja, hogy még ne történjen meg kettőnk között a dolog.
- Most ezt abból gondolod, hogy mindig mindenki megzavar minket?
- Igen.
- Lehet, hogy van benne igazság, de attól még nem kellene hagynunk szerintem.
- Próbáljuk meg, rendben? - kutya szemekkel néztem rá.
- Jó rendben, de csak Te miattad.
- Köszönöm. Na, de most fel kellene öltöznöm, mert el fogunk Elenával késni a suliból. - Harry csak bólogatott. Kikeltem az ágyból, gyorsan felvettem egy melltartót, bugyit cseréltem mivel ami rajtam volt picit nedves volt, amit Harry váltott ki belőlem. Felkaptam egy pólót, nadrágot és egy cipőt. Összepakoltam a cuccaimat, kezembe vettem a trófeát amit nyertünk és Harry-vel leindultunk a konyhába.
- Jó reggelt! - mondták a fiúk, kivéve Louis.
- Nektek is. - Harry-vel együtt mondtuk.
Niall és Zayn épp reggeliztek, Liam teát ivott, és hát Louis meg kávét kortyolgatott. Ahogy beléptem egyből Louis rám nézett azzal a gonosz nézésével. Az arcán lehetett látni, hogy tegnap elég sokat ivott, ugyan is tiszta sápadt volt az arca. Udvariasságból egy kérdést szegeztem hozzá.
- Jobban vagy Louis? - rám nézett amolyan flegma nézéssel.
- Most, hogy látlak csak rosszabbul vagyok. Rontod a légkört.
- Na jól van Louis elég lesz. - szólt rá Liam. Louis fintorgott egyet és tovább itta a kávéját. Kínos csend következett, amit Elena tört meg.
- Szerintem mi most menjünk Jessie. - én csak bólogattam, és adtam egy puszit Harry-nek.
- Sziasztok. - köszöntünk el egyszerre Elenával.
- Sziasztok. - mondták a fiúk, csak Louis nem, ugyebár.
***
Elenával már majd nem haza értünk, mikor megszólalt a telefonom. Picit megugrottam, mivel megijedtem, elővettem és láttam, hogy egy üzenetem jött. Feladó ismeretlen volt. Megnyitottam és ez állt benne : ...
Bocsánat,hogy ilyen rossz lett. :S
4 tetszik és 5 komi után hozom a 41. részt. :)
2013. október 11., péntek
39.rész
Sziasztok! :D Elég nagy kihagyás után meghoztam a 39. részt!! :D Az ilyen nagy késés oka az volt,hogy alig volta időm,hiszen elkezdődött a suli és tanulni kell stb. Szóval sajnálom,hogy ennyi ideig várakoztattalak titeket! De mostantól időt fogok szakítani,hogy hozzam nektek a szaftosabbnál szaftosabb részeket. :) De nem húzom tovább az időt, Jó olvasást az új részhez! :D A lehetséges helyesírási hibákért előre elnézést kérek,hisz én se vagyok tökéletes. :)
39.rész.
Megmarkoltam a fenekét. Aztán lassan hátrálni kezdtünk, Harry óvatosan az ágyra helyezett közben persze végig csókolóztunk. Elválasztotta az ajkainkat és lehúzta rólam a nadrágomat és elhajította. Vissza fölém hajolt bekapta az ajkaimat.
A lába az én két lábam között foglalt helyet. A lábaimat a hátán összekulcsoltam. A hátam alá nyúlt épp kiakarta kapcsolni a melltartómat, mikor valaki berontott a szobába. Harry gyorsan felugrott rólam, én meg az ágy végén lévő plédet magamra húztam. Zayn állt az ajtóba.
- Haver nem zavar, hogy mi éppen nem érünk rá?! - idegesen mondta Harry.
- Sajnálom! De baj van Louis-sal.
- Mi történt? - hirtelen elcsuklott Harry hangja.
- Kint az udvaron randalirozik, totál be van rúgva egy szál boxerbe kiabál.
- Akkor menjünk. - szólt Harry és felkapta gyorsan a nadrágját. Az ajtóból vissza nézett rám, s így szólt.
- Maradj itt, sietek és utána folytatjuk. - én csak bólogattam.
Harry szemszöge:
Már annyira kívántam Jessie-t végre azt hittem, hogy megtörténik a dolog, de nem. Louis-nak is ám jókor kell berúgnia. De mivel a legjobb barátom így alap, hogy segítek neki. Gyorsan lerohantam a lépcsőn, kinyitottam a bejárati ajtót és ami kint fogadott az borzasztó látvány volt. Louis a kezében egy félig tele vodkás üveggel,egy szál boxerbe kiabált.
- Utállak Titeket! - ordította. Oda mentem és megfogtam a karját, hogy bevigyem a házba. Erre felém fordult és teli torokból kiabált velem.
- Gyűlöllek, utállak Harry és Téged is Jessie!
- Louis fejezd be, nyugodj meg és gyere be. - higgadtan szóltam neki.
- Te meg nyugodtan dugd már meg azt a csajt aztán dobd már ki! - és a földhöz vágta a kezében lévő üveget ami ripityára tört.
Nem értettem, hogy miért mond ilyeneket, de nem foglalkoztam velük, fájtak, de úgy tettem mint, ha meg se hallottam volna őket. Megfogtam Louis-t és bevittem a házba, a fiúk a lépcsőn segítettek fel vinni. Mire a szobájába az ágyra leraktuk arra benyomta a szunyát. Betakartuk ne,hogy megfázzon és kimentünk.
- Hát ez alapból nehéz nap volt és most meg még ez. - rázta a fejét Zayn.
- Szegény Louis biztos szerelmi csalódása van, csak nem akar róla beszélni így inkább rajtatok tölti ki.- mondta Niall.
- Majd holnap beszélek vele. - javasolta Liam.
- Jól van fiúk most szerintem tegyük el magunkat holnapra. - mondtam és mindenki be ment a szobájába.
Jessie szemszöge:
A fiúktól és Elenától annyira aranyos volt, hogy egy bulit megszerveztek nekem. Minden tökélétes volt a torta meg egyszerűen fantasztikus volt. Fárasztó volt a nap, de mikor Harry vadul nekem esett itt a szobában akkor már nem éreztem magamat fáradtnak sőt ellenkezőleg tele lettem energiával. Azt hittem, hogy végre megtörténik a dolog kettőnk között amit már régóta várok, de nem. Nem tudom, hogy Louis-nak mostanában mi a baja, de, hogy eléggé ki lehet, ha már idáig folyamodik, hogy leissza magát. A szobában az ágyon ülve hallottam, hogy miket kiabál. Nagyon fájtak a szavai. Fogalmam sincs, hogy mi a problémája velem, de ez már nem állapot. Mi közben ezeken méláztam bebújtam a takaró alá, mivel fáztam. Elég későn elment már Harry engem meg újra elkapott az álom manó, így akaratlanul elaludtam.
Harry szemszöge:
Nem tudom, hogy Louis miért pikkel ennyire rám meg Jessie-re.Talán féltékeny "?" Nem, nem hiszem, hisz neki totál más csajok jönnek be. Na de majd beszélek vele. Közbe még ezen filóztam, bementem a szobámba. Amikor az ágyamra pillantottam egy édesen alvó lányt pillantottam meg.
Nagyon fáradt lehetett, ha nem bírt fent maradni, meg hát sokáig is voltam el Louis miatt. Pedig siettem, hogy folytassuk amit abba hagytunk, de nem baj, ez most így alakult. Levettem a nadrágomat és egy szál boxerben óvatosan Jessie mellé bebújtam a takaró alá. Közel húzódtam hozzá és óvatosan átfontam a derekát. Egy puszit helyeztem az arcára, letettem a fejemet a párnára és engem is elnyomott az álom.
Tudom,hogy nem lett valami hosszú,úgy,hogy elnézést kérek érte. :/
3 tetszik és 5 komi után hozom a 40. részt. :)
FIGYELEM!
A következő rész csak erős idegzetű és 18 feletti korosztály számára ajánlott! Megtekintését,olvasását csak saját felelősségre!
(bár igaz,hogy nincs benne konkrét sze*x jelenet,de azért jobb,ha tudjátok!)
(bár igaz,hogy nincs benne konkrét sze*x jelenet,de azért jobb,ha tudjátok!)
39.rész.
Megmarkoltam a fenekét. Aztán lassan hátrálni kezdtünk, Harry óvatosan az ágyra helyezett közben persze végig csókolóztunk. Elválasztotta az ajkainkat és lehúzta rólam a nadrágomat és elhajította. Vissza fölém hajolt bekapta az ajkaimat.
- Haver nem zavar, hogy mi éppen nem érünk rá?! - idegesen mondta Harry.
- Sajnálom! De baj van Louis-sal.
- Mi történt? - hirtelen elcsuklott Harry hangja.
- Kint az udvaron randalirozik, totál be van rúgva egy szál boxerbe kiabál.
- Akkor menjünk. - szólt Harry és felkapta gyorsan a nadrágját. Az ajtóból vissza nézett rám, s így szólt.
- Maradj itt, sietek és utána folytatjuk. - én csak bólogattam.
Harry szemszöge:
Már annyira kívántam Jessie-t végre azt hittem, hogy megtörténik a dolog, de nem. Louis-nak is ám jókor kell berúgnia. De mivel a legjobb barátom így alap, hogy segítek neki. Gyorsan lerohantam a lépcsőn, kinyitottam a bejárati ajtót és ami kint fogadott az borzasztó látvány volt. Louis a kezében egy félig tele vodkás üveggel,egy szál boxerbe kiabált.
- Utállak Titeket! - ordította. Oda mentem és megfogtam a karját, hogy bevigyem a házba. Erre felém fordult és teli torokból kiabált velem.
- Gyűlöllek, utállak Harry és Téged is Jessie!
- Louis fejezd be, nyugodj meg és gyere be. - higgadtan szóltam neki.
- Te meg nyugodtan dugd már meg azt a csajt aztán dobd már ki! - és a földhöz vágta a kezében lévő üveget ami ripityára tört.
- Hát ez alapból nehéz nap volt és most meg még ez. - rázta a fejét Zayn.
- Szegény Louis biztos szerelmi csalódása van, csak nem akar róla beszélni így inkább rajtatok tölti ki.- mondta Niall.
- Majd holnap beszélek vele. - javasolta Liam.
- Jól van fiúk most szerintem tegyük el magunkat holnapra. - mondtam és mindenki be ment a szobájába.
Jessie szemszöge:
A fiúktól és Elenától annyira aranyos volt, hogy egy bulit megszerveztek nekem. Minden tökélétes volt a torta meg egyszerűen fantasztikus volt. Fárasztó volt a nap, de mikor Harry vadul nekem esett itt a szobában akkor már nem éreztem magamat fáradtnak sőt ellenkezőleg tele lettem energiával. Azt hittem, hogy végre megtörténik a dolog kettőnk között amit már régóta várok, de nem. Nem tudom, hogy Louis-nak mostanában mi a baja, de, hogy eléggé ki lehet, ha már idáig folyamodik, hogy leissza magát. A szobában az ágyon ülve hallottam, hogy miket kiabál. Nagyon fájtak a szavai. Fogalmam sincs, hogy mi a problémája velem, de ez már nem állapot. Mi közben ezeken méláztam bebújtam a takaró alá, mivel fáztam. Elég későn elment már Harry engem meg újra elkapott az álom manó, így akaratlanul elaludtam.
Harry szemszöge:
Nem tudom, hogy Louis miért pikkel ennyire rám meg Jessie-re.Talán féltékeny "?" Nem, nem hiszem, hisz neki totál más csajok jönnek be. Na de majd beszélek vele. Közbe még ezen filóztam, bementem a szobámba. Amikor az ágyamra pillantottam egy édesen alvó lányt pillantottam meg.
Tudom,hogy nem lett valami hosszú,úgy,hogy elnézést kérek érte. :/
3 tetszik és 5 komi után hozom a 40. részt. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)