52.rész

Sziasztok! :D Ismét új résszel jelentkezem remélem tetszeni fog nektek. Örülnék, ha kapnék visszajelzéseket,hogy jó e az amit írok.(: Előre is köszönöm. A lehetséges helyesírási hibákért előre is bocsánatot kérek!  Jó olvasását kívánok az új részhez.(:

52.rész

Nos kész vagyok,hát akkor ennek is eljött az ideje. Szép ruhámba, kisminkelve hajam csodálatos fürtökben pompázik, hát akkor induljunk el. Fehér szőnyegen sétálok végig, lábam vörös rózsaszirmokat tapos amerre csak nézek mindenütt rózsa, pompa és néhány ember vigyázzban áll tiszteletet megadva nekem. Már nincs sok hátra már majdnem ott vagyok, mikor ő megfordul. Fekete zakó rásimulva és mosolyogva néz rám. Mellé állok és várom a szónoklatot Isten követétől. Minden csodálatos minden szép,mikor kérdezik tőlem:
- Kit választ? - meredek furcsán a kérdezője, ő csak a balra biccenti a fejét. Követem a biccentés irányát és elsápadok ijedtemben. Bal oldalamon fehér zakóban egy úriember áll, arra várva mint a fekete zakós ember hogy döntsek. Hátra lépek, ők rám néznek és rémülten látom, hogy a fekete zakós ember Harry és a fehér zakós úriember pedig Louis. Mindketten az én döntésemet várják. De várjunk csak milyen döntést? Magamra pillantok és látom, hogy talpig fehér, gyönyörű menyasszonyi ruhában állok a két férfi előtt.

Döntenem kell, hogy ki ez megyek hozzá?  Ez borzadály. A fejemhez kapok és rázom a fejem.
- Engem válasz, hiszen engem előbb ismertél meg,mint őt. - mormolta Harry.
- Igen az lehet, de én őszintén szeretem ellenben veled. - vágott vissza Louis. Veszekedés tört ki az oltár előtt, mikor észbe kaptam és megszólaltam.
- Elég ebből ! Egyikőtöket sem választom. - ekkor beborult az ég hatalmas fekete felhők jelentek meg felettünk, villámlani kezdett és egy hang szólalt meg a hátam mögül.

- Akkor válasz engem. - mondta Jack.
- Te mit keresel itt? - csodálkozva néztem rá.
- Téged, kellesz nekem. - közelebb jött és láttam rajta, hogy be van drogozva, attól beszél ilyeneket.
- Jack nem vagy magadnál hülyeségeket beszélsz, meg különben is nem kellesz nekem már. - erre úgy felhúzta magát, hogy a földre lökött. Ekkor hirtelen a semmiből előtűnt a legszörnyűbb rémálmom, Rick. Az emberek eltűntek akik álltak eddig  Jack-kal együtt, csak a két zakós férfi  állt még az oltár előtt, mintha földbe gyökerezett volna a lábuk. A vér is megfagyott bennem.
- Meg vagy most nem menekülsz. - és egy pisztolyt szegezett rám.

 Felkeltem és a fiúkhoz futottam, ők elém álltak, de hiába, mert ekkor hallottam a pisztoly durranást és a két zakós férfi Harry és Louis előttem estek össze. A vérük az én ruhámra fröccsent így a szép fehér ruha vértől lett piszkos. A dühtől neki mentem Rick-nek és hirtelen az én kezembe került a pisztoly.
- Azt kapod amit megérdemelsz. - mondtam könnyes szemmel és meghúztam a ravaszt.

  Rick holtan esett össze, a vére a ruhámon landolt. Lerogytam Louis mellé a földre és megfogtam a kezét. Mikor ő csak annyit mondott, hogy:
- Szeretlek Jessie és szeretni és foglak. - és meghalt. Ordítva, sírva fordítottam a fejemet az ég felé, a pisztolyt a fejemhez tartva, és lelőttem magam. - Hirtelen felugrottam az ágyból, ömlött rólam a víz és gyorsan vettem a levegőt. Mondtam magamban ez csak egy álom volt, nyugodj meg. Bementem a fürdőszobába megmostam az arcom, mikor csörgött a telefonom. Éjjel ilyenkor ki kereshet? - kérdeztem magamtól. Láttam Louis az gyorsan felvettem.
- Mond, hogy jól vagy Jessie?  Ugye nincs semmi bajod?
- Miért lenne?  - csodálkoztam.
- Mert azt álmodtam, hogy meghaltál.
- Nyugodj meg élek, csak... - és elhallgattam.
- Csak mi?
- Én is rosszat álmodtam és félek vissza aludni.
- Akkor várj egy 30 percet. - és lerakta. De mire várjak? Kérdeztem magamtól, fogalmam sincs, hogy mire készül vagy, hogy mit akar Louis.

***

Már majdnem elaludtam, mikor valami koppant az ablakomon.  Félve kinéztem és Louis állt az udvaron. Meglepődtem, de gyorsan lefutottam az emeletről és beengedtem. Kinyitottam az ajtót ő meg egyből jó szorosan átölelt.

- Úgy örülök, hogy nincs semmi bajod. Muszáj volt, hogy eljöjjek hozzád látnom kellett téged, hogy megnyugodjak. - nem tudtam mit mondani így csak annyi jött ki a számon,hogy:
- Gyere. - és felmentünk a szobámba. Leültünk az ágyra és elkezdtünk beszélgetni.
- Te mit álmodtál? - kérdezte.
- Hát azt most hagyjuk nem akarok róla beszélni. - azért nem akartam elmondani neki, mert akkor azt is el kellett volna neki mondanom, hogy nem közömbös a számomra. Hiszen most is itt előttem ül és alig bírom ki, hogy ne vessem rá magam. Te Jézus megint miket beszélek, de akkor is az a száj ami olyan jól csókol elolvadok tőle, na jó elég Jessie. Parancsoltam magamnak.
- Hahó. - mondta Louis.
- Hogy mi?  Ja, igen?
- Semmi csak beszéltem hozzád te meg mintha nem ezen a bolygón lennél.
- De de itt vagyok.
- Jól van akkor. Én még nem szeretnék aludni és te?
- Igazából én sem, mert nem is merek.
- Akkor tudod mit van egy ötletem.
- Na?
- Mi lenne ha kártyáznánk? - mutatott az éjjeliszekrényemen lévő kártyára.
- Hát jó legyen, addig is elleszünk valamivel. - elhelyezkedtünk az ágyon és Louis osztotta a kártyákat. Fekete Pétereztünk. Mikor már nálam csak két darab kártya volt Louis-nál megy egy, és Louis volt a soron, hogy húzzon tőlem, megfogta az egyik kártyát pont azt amelyik nem a fekete péter volt ugyan is az nálam volt, akkor megszólaltam.
- Ne azt húzd. - mint egy kisgyerek aki nyerni akar és nem veszíteni. De Louis mosolyogva csak azért is azt akarta elhúzni, mikor én hátra dőltem miközben Louis fogta a kezemben lévő lap tetejét ami elakart volna húzni, de mivel hátra dőltem így ő is jött velem. A kártyák leestek a földre én meg azon kaptam magam, hogy Louis rajtam fekszik és a szép szemeit bámulom. Ekkor kifutott a számon egy szó aminek nem kellett volna.
- Csókolj meg. - Louis nem szólt erre semmit, hanem közelített a feje az enyémhez és megcsókolt, olyan szenvedéllyel, amilyet még nem kaptam senkitől sem még Harry-től sem. A karjaimat a nyakában összefontam és élveztem a heves csókunkat.

Nem tudom meddig tartható, de elég hosszú egy csók volt, mikor abba hagyta és lemászott rólam.
- Nem, nem ezt nem szabadott volna. - mondta és közben vette a kabátját, hogy elmegy.
- Miért? - kérdeztem mint egy hülye.
- Harry miatt tudod, te vele vagy.  - ekkor esett le, hogy tényleg vele vagyok, annyira élveztem a Louis-sal való csókunkat, hogy teljesen elfelejtettem, hogy én Harry-vel járok. már amennyire ezt járásnak lehet mondani.
- Most hova mész? - kérdeztem tőle.
- Hét hogy hogy hova? Haza. - feltérdeltem az ágyon.
- Ne. Ne menj el kérlek. - és a kezét megfogtam.
- De nem jó ötlet ha itt maradok. Vagy igen? - ő se tudta eldönteni, hogy jó ötlet e vagy sem.
- Nem fog többet előfordulni csak ne hagyj egyedül, mert félek egyedül elaludni azok után amit álmodtam.
- Jó. - mondta és vissza levette a kabátját és leült mellém az ágyra. Elég sok mindenről beszélgettünk,  a távolságot megtartva magunk között mikor már éreztük mind a ketten, hogy ideje lenne aludnunk.
- Maradj itt. - mondtam.
- Aludjak itt? - csodálkozott.
- Igen. Megnyugtatna.
- Jó akkor a földön fogok aludni.
- Dehogyis. - háborodtam fel, és megcsináltam magam mellett a helyet neki.
- Veled aludjak?
- Igen. Figyelj te azon az oldalon én meg ezen az oldalon, nagy ez az ágy nem kell aggódnod, hogy ez rossz ötlet.
- Jól van. Te tudod, ha neked így jó. - levette a gatyáját így egy boxerben és egy pólóban feküdt be mellém az ágyba. Egy takarón osztoztunk meg, a tisztességes távolságot megtartva magunk között.
- Jó éjszakát Louis.
- Neked is Jessie.
El se hiszem, hogy egy ágyban vagyok Louis-sal pedig tudom, hogy nem kéne, de nem tudom vissza tartani az érzéseimet iránta.

***

Napfény keltett reggel,egy kar fonódott át a derekamon. Követtem a szememmel a kar vonalát és Louis-hoz vezetett.

Tehát akkor igaz, hogy tényleg itt volt tegnap és, hogy vele aludtam egy ágyban. Azt hittem ez is egy álom egy csodálatos álom, de ez nem ez a valóság volt. Kinyitotta a szemeit és rám nézett.
- Jó reggelt. - mondtam. Észre vette, hogy a karja az én derekamat szorítja így gyorsan levette rólam.
- Bocsánat.
- Semmi baj. Nem történ semmi komoly dolog. Egyszerre akartunk felkelni mikor sikeresen lefejeltük egymást.
- Áúú. - mondtuk mind a ketten. Utána csak nevettünk egymáson.
- Hadd nézzem meg. - mondta és közelebb hajolt a fejemhez, hogy megnézze, hogy nem e vérzik vagy valami. Én csak a száját figyeltem, azokat az édes ajkakat amik tegnap éjjel az ajkaimon égtek. A szemembe nézett, közben a keze még a fejemet vizsgálta, az orraink már szinte összeértek és az ajkaink sem voltak már távol egymástól, mikor...