19.rész

Meghoztam az új részt! :D

19.rész.

Felállt és felakart húzni, amikor egy nagy villanást vettünk észre mellettünk és egy óriási hang követte a jelenséget a villám belecsapot a mellettünk lévő fába. Mindketten megijedtünk. Harry gyorsan megfogta a karomat és felrántott,elrántott onnan. Pont időben, a fa már dőlt és csak recsegett ahogy a földhöz közelített. Mi gyorsan hátráltunk. Azt vettük észre, hogy a fa ellőttünk feküdt már.
- Köszönöm Harry. - megijedve dadogtam.
- Jess, igazán nincs mit Téged mindig megmentenélek. - és egy puszit nyomot a homlokomra.
Érezte, hogy vacogok.
- Gyere, siessünk haza, mert érzem, hogy fázol.
Én csak bólintottam rá. Átkarolt és vissza botorkáltunk a házukhoz. Már a háznak az udvarában voltunk, ahol végre láttunk is. Hisz égtek a lámpák. Ekkor Harry megszólalt.
- Gyere be hozzánk. Mert nem engedlek ilyen csurom vizesen haza.
- Nem szívesen megyek  vissza hozzátok.
Ahogy kimondtam ezt a mondatot, háromszor egymás után akkorát tüsszentettem, hogy Harry megijedt.
- Jess, Te megfáztál. Hisz mióta már kint bolyongasz. Ráadásul át vagy ázva és fagyva. - végig nézett rajtam. - Ismét fehér póló van rajtad. Amin át lehet látni.
Ekkor én oda kaptam.
- Nyugi, Jess nem látszik semmi, sajnos.
- Szép Te szakadó esőben is csak a gatyádban lévő dologra tudsz gondolni. - és kihúztam magamat a karjai közül.
Elindultam a ház felé, Harry-t szó nélkül ott hagytam. Kinyitottam az ajtót, mikor be akartam lépni, Harry már mögöttem volt.
- Tessék menj csak előre. - mondta.
Én olyan mérges, flegmás nézéssel néztem rá és beléptem a házba. Majd nem elcsúsztam, mert a járólap sima felületű volt a talpam meg sáros. Csepegett rólam le a járólapra a víz és a sár. Lehetett hallani ahogy földet értek. Egyszer csak egy hang szólított meg bennünket.
- Hát ti meg hol jártatok báránykáim? - nevetve kérdezte Louis.
- Kint. - flegmán válaszolt Harry.
- Értem. Biztos azért néztek ki ilyen koszosan mert kint csináltátok szakadó esőben. -és egy akkorát nevettet, hogy a ház is beleremegett.
- Nagyon vicces Louis. De inkább törődj a saját életeddel. - kiabálva vissza szólt Harry.
Amire Louis megszeppenve nézet minket. Harry megfogta a karomat és Louis-nak neki menve felhúzott a lépcsőn. Én mérges lettem, hogy mi az, hogy engem cibál. Így a kezemet kirántottam a szorításából.
- Harry engem ne rángass, nem vagyok én a kutyád!
- Igazad van, sajnálom. De most gyere ne, hogy jobban megfázz.
Követtem a szobájába.
- Harry, ha így bemegyek akkor össze sározok mindent.
- Az most nem számít. Lényeg, hogy itt vagy és nem kint, a szakadó esőben.
Elvette tőlem a táskámat.
- Köszönöm. Hogy utánam jöttél és megmentettél.
- Érted bár mit Jessie. - közben egy homlok puszit adott.
- Adnál nekem valamilyen száraz ruhát?
- Persze, de előbb tusolj le. Jó meleg vízzel, hogy átmelegedj.
- Rendben. De ne, hogy begyere.
Harry erre nem mondott semmit. Lekapcsolta a nagy villanyt és az éjjeli lámpát felkapcsolta. Fél homály volt a szobába. Mivel alig láttuk egymást, így elkezdtem levetkőzni. Azért mert nem szerettem volna az egész fürdőt bepiszkolni a ruháimmal. Így is majd, ahogy bemegyek a lábam majd megteszi. Levetem a pólómat csurom vizes volt. Rádobtam a táskámra. Közben Harry az ágyat készítette elő az alvásra. Háttal álltam neki. Lehajoltam és a szoknyámat letoltam. Ekkor éreztem Harry pillantását a fenekemen. Megfordultam, és igen engem nézett. Most meg főleg, hisz ott álltam előtte melltartóban és egy szál tangában.

Már látott csak bugyiban vagy csak melltartóban, de egyszerre mindkettőben nem. Így nagyon cikin éreztem magamat, és hülyének, hogy előtte vetkőztem le. Amikor tudom, hogy szinte mindenre beindul. Tágra nyíló szemekkel végig nézett rajtam. Azt hittem, hogy olyan homályban nem lát, de tévedtem. Szín tisztán látott. A zöld szemei csak úgy világítottak és csillogtak. Én ott, lefagytam és mereven álltam előtte. Egyszer csak közelebb jött, és...

6 komi és 6 tetszik után hozom a 20. részt! :)