24.rész
Mikor beléptem egy tányér repült felém. Gyorsan reagáltam így lehúztam a fejemet és a tányér az ajtóhoz érve darabokra hullott szét. Felálltam, és egy szúrós szem párt pillantottam meg. Melléje egy igen mérges hang társult.
- Mit képzelsz magadról Jessie Morgan.
Elena kiabált velem. Én csak pislogva néztem rá, hogy most mi a baja. De ha már a teljes nevemen szólít az sosem jelent jót. Hát most sem jót jelentet.
- Ilyenkor kell haza tolnod a képedet? Tudod mennyire aggódtam miattad?
- Harry-nél voltam. Jól vagyok amint látod.
- Chh. Hol máshol is lehettél volna. Közben még Ti ott jót hancúroztatok én addig itthon halálra aggódtam magam miattad. Felhívtam az összes kórházat, hogy ott vagy-e. Nem-e eset bajod, vagy, hogy élsz vagy halsz. Erre Te kint smárolsz vele meg mutatod neki, hogy hol fogjon meg. Jó, hogy nem kint d*gtok. Tudod nem vagyok vak és az ablak sem az.
- El, nyugi jól vagyok itthon vagyok már. Különben is suli után beszéltünk és mondtam, hogy Harry-vel leszek. - próbáltam megnyugtatni.
- Nyugodjak le persze hogyne. De, hogy arra sem méltatsz, hogy felhívj vagy, hogy felvedd azt a r*hadt telefont. Ez nem igaz, nekem ilyet nem mondtál.
- Hát, de nem is hívtál. De,igen mondtam. - és elő vetem a telefonomat.
Láttam, hogy majd nem 50 nem fogadott hívásom volt és csak Elenától.
- Tényleg hívtál.El, sajnálom. - és lesütöttem a szememet.
- Szép, hogy nem hallottad meg, hogy hívtalak. Biztos túl hangosan sikítottál és élveztél, hogy nem hallottad meg, hogy több százszor kerestelek.
- El, én szörnyen sa... - nem tudtam befejezni mert közbe vágott.
- Te rám mindig számíthattál, de ha nekem van szükségem rád akkor Te Harry-zel. Bár soha nem ismerted volna meg. - közben potyogtak a könnyei.
Én csak lesütött szemmel hallgattam őt.
- Engem egy örök életre felejts el! - nekem jött és maga mögött úgy becsapta az ajtót, hogy a képek és a falak is beleremegtek.
Én mérgembe felrohantam a szobámba. Ledobtam a táskámat. Kenny és Lucy oda jöttek hozzám. Mindig megérezték, ha valami bajom volt. Így oda bújtak hozzám, én megcirógattam őket. Utána felálltam az ágyról, és bementem a fürdőbe. Levetkőztem, és gyorsan fel is öltöztem. Egy laza cuccot kaptam magamra.
- Szia El.
De Ő mit se hallva tovább ment. Rám sem nézett. Szóra se méltatott. Lelkiismeret furdalásom volt amiért nem hívtam fel, hogy jól vagyok és, hogy Harry-nél vagyok. Az az voltam. Így szomorúan bementem a suliba mert kezdődtek az óráim. Az első órám biosz volt. Leültem a helyemre és épp, hogy helyet foglaltam jött be a tanár.
- Na, akkor essünk neki. Jessie gyere. - kihívott felelni. Lassan kivánszorogtam. A tanár minden kérdésére válaszoltam.
- Rendben van, jelest adok most, de ezentúl figyelj az órákon. - én csak rábólintottam és vissza leültem a helyemre. Tudtam, hogy ezt a jelest Harry-nek és köszönhetem, hisz segített, ha nem is sokat, de segített
***
Az óráim után a tornaterem felé vettem az irányt az osztályból kilépve. Közben Elenát kb százszor hívtam, de nem vette fel vagy pedig folyton kinyomta. Így elraktam a telefonomat. Beléptem a tornateremben Jack még nem volt ott. Így megkönnyebbültem, hogy talán nem is jön. Beraktam egy CD-t a magnóba, és elindult egy jó kis pörgős zene.
6 tetszik és 9 komi után hozom a 25. részt! :)