Meghoztam az új részt! :D A helyesírási hibákért továbbra is elnézést kérek. :) Jó olvasást! :)
34.rész.
Reggel napfény hatolt be az ablakon. Madarak csiripelését lehetett minden hol hallani. Kinyitottam a szememet, Harry-vel álmodtam. Ahogy mostanában mindig. Így nem lepődtem meg, hisz totál beleszeretem. Nélküle el sem tudnám az életemet képzelni. Ezekkel a gondolatokkal kikeltem az ágyból. Simogatással jó reggelt kívántam Kenny-nek és Lucy-nak. Levánszorogtam a konyhába. Már a lépcsőn ínycsinklandó illatok csapták meg az orromat. A konyhából jöttek. Beléptem, Elena ott pörgött, tüsténkedett.
- El, Te mit csinálsz ilyen korán? - még álmosan kérdeztem.
Mert még igen,igen is korán volt.
- Reggelit a sztárnak. - és egy hatalmas mosolyt lejtett.
- Nekem?
- Látom tudod ki a sztár. - közben a tojást verte fel.
- Én sztár meg még mit nem. - nevetve mondtam.
Épp kiakartam menni mikor El, megszólalt.
- Kész. Ülj le és egyél.
Mit ne mondjak elég gyorsan készen lett vele, de Elena már csak ilyen. Leültem az asztalhoz, a reggeli amit Elena csinált pompásan nézett ki, de úgy éreztem, hogy egy falat sem megy le a torkomon.
- Köszi, hogy csináltál reggelit, de egy falat se megy le a torkomon.
- Mert? - csodálkozva kérdezte.
- Mert izgulok a mai nap miatt.
- Nyugi, minden rendben lesz. Tehetséges vagy menni fog. De ha nem eszel semmit akkor összeesel.
- Nálam lesznek sokkal tehetségesebbek.
- Ne, foglalkozz velük. Inkább egyél. - mondta a tányért az orrom alá tolva.
Én nagy nehezen rávettem magam, hogy pár darab tojást egyek. Elena az egészet megette amit magának szedett. Én több mint a felét ott hagytam. De nem haragudott érte, mert tudta, hogy miért nem ettem meg. Felmentem a szobámba készülődni. Elena addig elpakolt a konyhába. Mivel Ő már készen volt. Elég korán felkelhetett. Bementem a fürdőbe. Lezuhanyoztam, hajat is mostam. Elkezdtem kifésülni nagy nehezen ment is. Megszárítottam a hajamat. Fogat mostam, utána sminkeltem egy kicsit, hisz ott, úgyis megcsinálják.
Beraktam a fellépő ruhámat olyan ruha tartó nejlonba. Felöltöztem. Elindultam le Elenához. Már az ajtóban toporzékolva várt rám.
- Jessie, végre itt vagy elfogunk késni.
- Nyugi El, a versenyig még 4 óránk van. - próbáltam megnyugtatni.
- Igen, de talán oda is kellene érni.
Nem mondtam rá semmit, csak intettem, hogy menjünk már. Bezártuk az ajtót. Megfordultunk és Jack már ott volt. Ugyanis Ő visz el minket. Gyönyörű piros autója, a háta mögött virított.
Kivételesen előre ültem. El, hátul a ruhámra vigyázott. Elindultunk.Elég hosszú volt az út. Közben a kezeimet morzsolgattam, nem bírtam megnyugodni nagyon izgultam, hisz ez egy igen előkelő verseny lesz, még a Tv-ben is leadják a műsort. De menni fog, hisz már jó ideje ezzel foglalkozok nem lesz baj. Ezzel nyugtattam magamat.
***
Jack leparkolt egy hatalmas épület előtt, helyt is alig találtunk, kiszálltunk. Akkora tömeg tolongott az épület előtt, pedig még 2 óra volt hátra a versenyig.
Nagy nehezen áttörtünk a tömegen és bejutottunk. Hatalmas volt belül is az épület, úgy mint kívülről. Szinte elvesztünk benne. Megkerestük az öltözőket. Még közben kerestük, addig a szemeimmel Harry-t kerestem. De nem láttam sehol. Reméltem, hogy eltud jönni. Közben megtaláltuk az öltözőket. Szint úgy hatalmasak voltak. Beléptem és egyből a sminkes asztalokat vettem észre.
Jack átment a fiú öltözőbe. Elena ott maradt velem.
- Gyere, segítek felöltözni.
- Még nincs itt. - szomorúan mondtam.
- Harry? Biztos elfog jönni ki nem hagyná. Nyugodj meg. - és megölelt.
- Tudom. - halkan suttogtam.
- De most készülődj, segítek.
Én csak rábólintottam. Elena segített felvenni a ruhát, vagyis eligazította rajtam.
Cipőt felvettem. Pont, hogy végeztünk bejött két nő. A fodrász és a sminkes. Elena átadott nekik, hogy kezelésbe vegyenek. Leültem a nagy tükör elé a sminkes asztalhoz. A hajammal kezdték. Gyönyörűen felkontyolták és egy citromsárga virágot tűztek bele. Ami pont illett a ruhámhoz.
A sminkes nő, lealapozta az arcomat és egy csodálatos sminket varázsolt rám.
Mikor felálltam és megfordultam, Elena lélegzette is elállt.
- Gyönyörű vagy Jess. Most már tényleg sztár vagy.
Én csak szorosan átöleltem. Ekkor Jack lépett be az ajtón. Fekete nadrág volt rajta és fehér ing. Az ingének a zsebébe citromsárga kendő volt, pont olyan színű mint az én virágom a hajamba.
- Jól nézel ki. - mondta.
- Te sem panaszkodhatsz. - Jack felé fordultam.
- Elena egy kicsit négyszemközt hagynál minket. - mondtam El-nek.
Megfordult és az ajtó maga után becsukva kiment. Így Jack-kal maradtam az öltözőbe.
- Figyelj Jack, lehet, hogy neked nem fontos ez az egész, de nekem igen. Ha nem is akarod, de legalább az én kedvemért adj bele mindent.
- Nekem az fontos ami neked fontos. Úgy, hogy ne aggódj.
- Köszönöm. De azt mai napig nem értem, hogy hogyan kerültél ide. - kérdően néztem rá.
- Ez egyszerű. Egy ösztöndíjat nyertem, és ezért vagyok itt. De, hogy Te is itt vagy ez maga a mennyország. - közelebb lépett hozzám.
- Értem. De tudod, hogy köztünk mindennek vége ugye? - hátrálni kezdtem.
- Igen, persze, de attól még reménykedhetek.
Erre nem mondtam semmit. Hisz nem akartam neki elmondani, hogy Harry van nekem. Mert akkor nem állna jót magáért. Ezért inkább ráhagytam mindent. El, szakította meg a csendet köztünk. Szinte úgy rontott be.
- Gyertek, mert kezdünk.
Nekem erre a mondatra a szívem a torkomba ugrott. A légzésem fel gyorsult. Ilyen gyorsan el is telt 2 óra teljesen beparáztam. Jack már kiment. Erőt vettem magamon is kimentem. Egy nagyon hosszú folyosón kellett végig mennem.
A színpad mögött ért véget a folyosó. Hatalmas helyiség volt. Rengeteg táncos várakozott ott. Jack-ket kerestem. Nagy nehezen megtaláltam Elenával beszélgettek. Oda álltam melléjük.
- Ide találtál? - kérdezte El, mosolyogva.
- Amint látod igen. - válaszoltam neki.
A szemeim a közönség sorait fürkészte. Ugyanis egy függöny mögül kikukucskáltam. Harry-t kerestem és a fiúkat, de sehol sem láttam őket. Ekkor El, megfogta a vállamat és elhúzott a függönytől.
- Kezdődik gyere. - mondta.
Így is volt. Elkezdődött. A lámpa fényeket lekapcsolták, csak a színpadon világítottak, a különböző színű fények. Kilépett az óriási színpadra a versenynek a házi gazdája.
- Jó estét kívánok, Hölgyeim és Uraim. - hangzott a mikrofonba.
Ugyanis, igen már este volt.
- Köszöntsük a zsűri tagjait, akik eldöntik, hogy kinyerje meg a 2 millió fontot.
Bemutatta a zsűri tagjait. Utána felhívott minket, táncosokat.
- Most, köszöntsék 50 különböző országból és városból a mai est főszereplőit.
Sorban felvonultunk. Mikor kiléptem a fényekben úszó színpadra a szívem egyre gyorsabban vert. Jack kezét szinte már elszorítottam. De Ő nyugodtan lépett ki. Sokan álltunk a színpadon. A néző sor csak tapsolt, holott még nem is csináltunk semmit. Jack mögöttem állt én előtte. Kezeivel átkarolta a hasamat. A kezeimet ráraktam az övére. Mindenki így állt. A zsűri végig nézett mindenkin. Én még mindig Harry-t kerestem, de ismételten nem láttam sehol. Egyre jobban elszomorodtam. Lefáradtunk a színpadról.
- Ideje lesz elkezdenünk a mai estét. Szóval íme az első párosunk akik Kínából utaztak idáig. Én a színpad mellett néztem a fellépőket. A Kínaiak fantasztikusak voltak.
Egyszer csak...
7 tetszik 9 komi és 10044 nézettség után hozom a 35. részt! :)
