1.rész

Sziasztok!
Meghoztam az 1.részt. Jó olvasást! :)

1. rész.

Jessie:

Borongós esős napra keltem fel, láttam Elena még aludt. Gyorsan megnéztem hány óra láttam, hogy még van, 2 óránk mielőtt elindulnánk a reptérre. Ezért visszaaludtam.

***

- Jessie, ébredj már!- ordított Elena a fülembe.

Erre én kiugrottam az ágyból amilyen gyorsan csak tudtam.

- Miért kiabálsz?-kérdeztem.

- Mert elaludtunk, és le fogjuk késni a gépet.-nézett rám Elena kétségbe esetten.

- Ú, basszus!- kiáltottam fel.

Jessie:

Mindketten, össze-visszarohangáltunk, hogy el tudjunk készülni. Én annyira siettem, hogy melltartót sem volt időm felvenni, mert mennünk kellet.

- Jessie-kiabált Elena az udvarról.

-Megyek.-mondtam.

Már lent is voltam. Elena apukája kivitt minket a reptérre.

***

- Gyere Jess! Siess!-mondta Elena.

- Jó megyek már.-motyogtam

Szerencsére pont elértük a gépet. Beszálltunk és leültünk.

- Tulajdonképpen, hol fogunk lakni?-kérdeztem Eltől.

- Ne aggódj. Már mindent elrendeztem. Lesz egy szép házunk bár szűk lesz, de kettőnknek bőven elég.-mondta nekem biztató szavakkal.

***

- Megérkeztünk!-kiált fel El.

- Végre!-ujjongtam.

Épp esett az eső.

- Na, pont ilyen napot fogtunk ki.

- Hát igen. Ráadásul még esernyő se esőkabát sincs nálunk.-morogva mondta nekem Elena.

Elindultunk, mentünk a nagy bőröndökkel, alig bírtuk el őket.

- Ott vagyunk már?  - kérdeztem Eltől.

- Igen. - mondta, és megálltunk a házunk előtt.

- Végre azt hittem, hogy sose értünk már ide.-mormogtam.

Csurom vizesek voltunk. Megkértem Elenát, hogy a cuccainkat vigye be és Lucy-t és Kenny-t is a házba.

Én elmentem, hogy beírassam, magam és Elenát az új sulinkba.

***

Mikor végeztem mentem volna vissza a házunkhoz, de eltévedtem, hisz olyan nagyváros London. Persze szakadó esőben mentem végig az úton, nagyon repestem az örömtől. Amúgy nem. Az úton egy kocsinak a fényszóróját pillantottam meg. Megijedtem. Meg állt előttem, de csurig lefröcskölt, mert egy pocsolyába hajtott bele, ami pont előttem volt. Kiszállt a kocsiból egy magas, barna, göndör hajú fiú. Mereven néztem rá. Megszólalt.

- Szia, én Harry Styles vagyok.

- Szia, én meg Jessie Morgan.-dadogva mondtam.

- Mit csinál egy ilyen gyönyörű lány, kin a szakadó esőben?-kérdezte. Közben rám kacsintott.

- Hát én eltévedtem és csak a cím van, meg és nem tudom, hogy merre van.

- Gyere, én segítek neked, hisz itt lakom ismerem a várost.

Oda adtam neki a címet. Beültettet hátra a kocsiba.

- Látom bőrig áztál. Várj, van, melletted egy pulcsi vedd át, ne, hogy megfázz- mondta aranyosan.

- Rendben.- bólintva mondtam.

Csak az volt a baj, hogy elfelejtettem, hogy nincs rajtam melltartó. Így csak simán levettem a pólómat. Mikor levettem, akkor döbbentem rá, hogy nincs rajtam, melltartó.

Gyorsan oda kaptam. Hogy eltakarjam. Erre ő pont hátra nézett.

- Húú, Te aztán szép lány vagy. –mondta elpirulva.

Erre én.

- Köszönöm, de elfordulnál, hogy fel tudjam venni a pulcsit? – mondtam én is elpirulva.

- Hát nem szívesen fordulnék el. Hisz túl jó a látvány. – mondta és rám kacsintott.

- Kérlek szépen. –könyörögtem neki.

- Jó rendben, de akkor siess, mert nem bírom ki, hogy ne nézek oda.

***

- Megérkeztünk. –mondta Harry nagy mosollyal az arcán.

Én épp aludtam, mert hullafárasztó volt ez a nap. Így Harry hátra mászott hozzám, és puszit adva felpróbált felébreszteni. Nem sok sikerrel ment neki, mivel tudni kell rólam, hogy elég jó alvó vagyok. Ezért még egyszer is megpróbált felkelteni, de most nem a homlokomat puszilta meg, hanem elkezdet a nyakamra pici puszikat lehelni. Erre én felébredtem, mert kirázott a hideg, ahogy csinálta.

- Hééé! Te mit csinálsz?! – mondtam neki meglepődve.

- Én csak fel akartalak ébreszteni, de mivel másképp nem tudtalak rá venni, hogy felkelj így puszikat adtam a nyakadra, és amint látod bevált, hisz felébredtél. – mondta Harry csillogó szemekkel.

- Igen látom. De még egyszer meg ne próbáld, mert kirázott a hideg.

- Biztos azért rázott ki a hideg, mert élvezted. – mosollyal az arcán mondta.

- Nem, nem ez nem igaz! Egyáltalán nem élveztem! – tagadtam le.

- A szád ezt mondja, de a szemed mást gondol. Talán kipróbáljuk még egyszer? – kacsintva mondta Harry.

- Ő, nem. – mondtam határozatlanul.

Mert valójában jól esett, és igen élveztem, de magamnak sem mertem bevallani. Harry egyre közelebb jött, én nagy tágra nyíló szemekkel meredtem rá, hogy vajon most mit akar csinálni. Láttam, hogy megint a nyakamat szúrta ki, akartam a kezeimmel lefogni, de nem engedelmeskedtek nekem és végül nem csináltam semmit.

Mint az agyam szerette volna még egyszer érezni az ajkait a nyakamon. Harry homloka már az én homlokomhoz ért. Olyan csend volt, hogy lehetett hallani, ahogy lélegzettet vesz. Végül ismét végig puszilgatta a nyakamat,

és én hagytam, de fogalmam sincs, hogy miért hagytam, egyszerűen leblokkoltam. Mikor abba hagyta hátrébb húzódott és nézett rám azzal a szép zöld szemeivel. Amelyek teljesen megigéztek. Ekkor megszólalt.

- Jessie, jól vagy? – nézett rám megijedve

- Tessék, ja, igen persze jól vagyok. Csak elbambultam.

- Akkor jó, már megijedtem, és most élvezted?

Nem tudtam, hogy mi ütött belém, de igent mondtam, és ekkor…

1 Tetszik és 1 komi után hozom a 2.részt